Először a Simabőrű házánál

A folyamatos élelemkeresés során egy nap Kag eljut egy ismeretlen, eddig még nem látott házhoz. Bizalmatlan és óvatos, eddig erre még nem járt. Viszont olyan élelemforrás ez, ami hosszú időn át megoldaná a kölykök etetésének problémáját.

Első találkozás Vahurral

Kockázatos dolog egy rókának az ember közelébe merészkedni. Főként, mert segítője is akad, Vahur, aki Kag szerint szánalmas és megvetésre méltó, amiért a Simabőrű mellé szegődött. Miközben Kag most, első alkalommal jár a Simabőrű házánál, tudja, hogy Vahur kemény ellenfél lehet számára. S nemcsak rá nézve jelent veszélyt, hanem a családja, Iny és a kölykök számára is. Vahur észreveszi Kagot, s megindul a hajsza. Csak egy kicsin múlik, hogy Kagnak nem sikerül az utolsó pillanatban megtéveszteni a vérszomjas és gazdája elismerésére éhes vadászkutyát. Nem marad más hátra, mint folytatni a reménytelen vadászatot.

Hazafelé

Nincs ma szerencséje Kagnak, ráadásul majdnem beleszalad egy kutyájával arra járó másik vadászba. Minden ina megfeszül, csak várni tud, és remélni, hogy nem veszik észre. A vadász és kutyája távolodik, s Kag alig várja, hogy hazaérjen.

A tragédia

A barlang szájához érve azonban szörnyűséget észlel. Valamit, ami az emberre utal. Egy olyan tárgyat, amin az ember szaga van, s ami csak bajt jelenthet. Egy zörgő, fehér papírt, ami a rókát elriasztja. Minden olyan dologtól ugyanis, ami az ember szagát viseli, félnek a rókák, s a közelébe se mennek. Kag nem mer a barlanghoz menni, és Iny sem mer onnan kijönni. Kag nagyon rosszat sejt. Hosszú idő telik el így, tehetetlenségben, mire egy nagy szélfuvallat le nem tépi a kitűzött papírdarabot a barlang szája elől, s Kag végre berohanhat a családjához. Csak egy baj van, már túl sok idő telt el tétlenségben, s a róka egyre közelebbről hallja a félelmetes hangokat. Egy biztos, itt nem maradhatnak. Az ember megtalálta a búvóhelyüket, s csak idő kérdése, hogy ártson is nekik. Kag ráparancsol Inyre, hogy egyenként vigye el a picinyeket egy biztonságos helyre, addig ő vigyáz a többire.
De az is a kikötése, hogy az első Vuk legyen, a legéletrevalóbb! Iny engedelmeskedik, de sokára ér vissza, hogy vigye a második kölyköt, és már túl késő. A dobbanások már egészen közelről hallatszanak. Odaértek! A vadászok kint felhúzott puskával, az egyik kutya, Csufi, a tacskó pedig már bent a rókalyukban vadul csaholva, mindenre elszántan. Iny minden erejét összeszedve harcol a kutyával, marják egymást, ahol érik. Kag nem bírja nézni, és rátámad a kutyára. Élesen belémar, s a vonyítást meghallják a vadászok is. Leküldik hát Fickót is, nehogy a tacskónak baja essék. Látva, hogy Csufinak már nem sok esélye van az életben maradásra, Fickó előbb Iny, majd Kag életét oltja ki. Majd kihúzza a két rókát, s a vadászok ásni kezdenek. A rókavár azonban beomlik, s a rókakölykök is odavesznek. Egy marad csak életben, akit a vadász magával visz, hogy ő hozza helyre azt, amit az apja elrontott.

Vuk és Karak találkozása

A kisróka hiába várja az anyját, az csak nem jön. Pedig megígérte. Kezd besötétedni, már éhes is, fázik is, és egyre jobban kétségbeesik. Egyszer csak egy idegen róka jelenik meg, aki idősebb és megbízhatónak tűnik. Vuk felől érdeklődik, és a beszélgetésről hamar rájön, hogy ő az aznapi tragédia egyetlen túlélője, de arra is, hogy a pici semmiről sem tud. Vukot azzal nyugtatja, hogy ő egy rokona és az édesanyja őt küldte érte.

Karak magához veszi Vukot

Ettől a perctől kezdve Karak a saját otthonába fogadja a kis jószágot, vállalja, hogy felneveli, és mindenre megtanítja a tehetséges kölyköt. Mert hogy tehetséges, arra Karak hamar rájön. Látszik, hogy az öregapja vére csörgedezik az ereiben. Vuk nagyon megszereti az öreg rókát, tiszteli és becsüli és hallgat is rá. Egyetlen dolgot kér csak Vuktól az öreg róka, hogy a Simabőrű házát messziről kerülje el. Egy napon Vuk mégsem bírja legyőzni a kíváncsiságát, még fiatal és erős, és túlságosan csábító olyan helyre menni, ami tiltott.

Vuk és Iny találkozása

Vuk Karak tudta nélkül elmegy a Simabőrű házához. Nagyon óvatos, s már tudva, mit tettek a családjával, ahogy csak tud, megpróbál borsot törni a Simabőrű és kutyái orra alá. Igencsak megritkítja a tyúkokat és libákat, de sem a kutyák, sem a Simabőrű nem tud tenni ellene. A háznál Vuk érdekes dologra lesz figyelmes. Az udvar végében, egy ketrecben egy, a fajtájából való rókalányt talál, akit először árulónak tart, aki az ember mellé szegődött, később azonban kiderül, hogy a lány a testvére, az a kölyök, akit a tragédia napján a vadász foglyul ejtett.

Iny kiszabadítása

Vuk addig nem nyugszik, amíg ki nem szabadítja a rókalányt, akár élete kockáztatásával is, és ráveszi Karakot, hogy menjenek vissza éjjel, amikor kisebb a veszély. A kitörő vihar segítségükre van. A kiszabadítás ugyan sikerrel jár, de a három róka még nincs biztonságban.
Menekülés közben egy hatalmas búzatáblához érnek, abban próbálnak kiutat keresni. Ha kiszaladnak belőle, az a biztos halál, ha maradnak, az sem megoldás. Egyvalakinek hármójuk közül el kell terelni a vadászok figyelmét. Karak a fiatalok megkérdezése nélkül úgy dönt, feláldozza magát, lesz, ami lesz. Akár még sikerülhet is. Egy lövés azonban eltalálja, és megsebzi. S bár sikerül biztonságos helyre menni, Karaknak már nincs sok ereje. A fiatalokra hagyja a barlangját és meghal.

Vuk és Iny megsiratva az öreg rókát, elindulnak hát új otthonuk s az új élet felé.

A szereplők felsorolása és rövid jellemzése:

Kag :Vuk apja. A családjáról gondoskodó és társát szerető rókaapa, akit az erdő mnden lakója ismert és elismert. Kitűnő vadászathoz fontos képességei voltak. Ezt még leendő „áldozatai” is elismerték.

Iny: Vuk anyja. Gyermekeit óvta szerette és a végsőkig védte. Kedves, barátságos jellem volt, aki szerette férjét is.

Vuk: a kisróka, Kag és Iny egyik gyermeke. Testvérei közül hamar kitűnt játékosságával és állandó jó étvágyával. Az események miatt rákényszerül a korai felnőtté válásra. Tehetsége, eszessége és viselkedése miatt apja nyomdokaiba lép.

Karak: Vuk nagybátyja. Már idősödő róka. Tulajdonképpen ő tanítja meg Vukot mindarra, amit az apjától kellett volna megtanulnia. Már az első pillanatban jól látta, hogy a kölyök kis rókából micsoda felnőtt lesz. Tapasztalt, öreg róka tele érzelemmel. Nem nagyképű és nem irigy semmire. Később öregként Vuk gondozza majd.

Simabőrű: a vadász. Neve beszélőnév. Az állatoktól eltérően testét nem fedi szőr, bőre sima. Folyamatosan irtja az erdő állatait, főleg a rókákat. Nem él a természettel összhangban. Nem szereti az állatokat. A két kutyáját is csak azért tartja, hogy jelezzen, ha róka közeledik a portája felé.

A mű jelentősége:

Fekete István méltán nagysikerű meseregénye, a Vuk, megható történet a címadó kis rókakölyökről, aki nyolcadmagával látja meg a napvilágot.

A gondos szülők, és a boldog család képe hamar szertefoszlik a vadász és kutyái miatt, s egyedül Vuk, a kis róka marad életben. Nagybátyja, Karak neveli fel, s tanítja meg az élet dolgaira. A harc köztük és a vadász között azonban sosem ér véget.

Az író igen népszerű állatmeséje a kisróka felnőtté válásáról szól. A rögös utat bejárva Vuk a Simabőrű Ember méltó ellenfele lesz. Mindeközben megtanulja, hogy mit jelent a család, mit jelent az idősebbtől tanulni. Kik azok, akik segítik és kik hátráltatják cselekedetei során. Különböző tulajdonságokat, magatartástípusokat és viselkedési modelleket lát. A bátorsága mellé végül kellő tudást, sőt bölcsességet is szerez. Az önfejű vagány róka végül céltudatos, családjáról is gondoskodni tudó rókává válik.

A mű egyszerre állattörténet és fejlődésregény. A kalandos cselekmény pontos természetábrázolásba ágyazódik, az alapvető emberi értékeket mint szabadság, bátorság és szolidaritás, a finom humorú, játékos, színes próza teszi hitelessé. Fekete István regényének szereplő állatok, akik tulajdonképpen emberi tulajdonságokkal és jellemvonásokkal vannak felruházva. Két szemszögből vizsgálhatjuk ezt a művet. Meglátjuk, hogy hogy boldogul egy róka az állatvilágban. Valahogy így igazodik el az ember is az emberi világban. Ugyanakkor az állatok szemszögéből látjuk mi magunkat, az embert. Tehát azt is megtanulhatjuk, hogy nem élhetünk felsőbbrendűen, az állatokon uralkodva, hisz látjuk, hogy mit élhet át egy állat, míg az ember a kénye-kedve szerint ítélkezik felette.

Rövid tartalom:

“A szeretet az élet!” Ezt megtanulni nem kis feladat, főleg Gergő számára. A kisfiú és szülei nagy szegénységben élnek egy malomházban. A szülők odaadással, bölcsességel és nagy-nagy szeretettel nevelik gyermeküket. De hát milyen egy gyermeki lélek? Szerintem, ezt mind tudjuk a legjobban. Gergő mindig álmodozik, terveket sző, és szeretne olyan gazdag lenni, mint a vele egykorú és egy társaságban lévő gyerekek. Mindent odadna azért, hogy szép ruhákban járhasson, főként egy csizmáért, amelyet a bíró fia húz a lábára nap mint nap. És láss csodát, Gergő megkapja vágyai tárgyát, a csizmát. Aztán szép lassan rá kell jönnie, hogy ez sem teszi boldoggá, hiszen a csizmában nem lehet sem járni, sem pedig kapálni. Pedig a fiú számára a boldogság keresés mellett fontos a munka szeretete is, hiszen az erőt és önbizalmat ad az embernek. Mégis valahogy Gergőn elhatalmasodik a gazdagság iránti vágy, amiből nem akar engedni. Erre a helyzetre pedig nincs más megoldás csak és kizárólag a mesék világa. Azt gondolja, hogy: “Ki ma szegény, holnap gazdag lehet!” Talán így van, talán nem. Mindenesetre az édesapa megpróbál kedvében járni a fiának és egy ködmönt ajándékoz neki, amelyben egy tündér lakozik. A kiskabátot a szülők féltő gonddal és szeretettel készítették, hátha majd ez valamelyest enyhít a fiú gazdaság iránti vágyán.

Gergő türelmetlenül várja már, hogy elkészüljön a nagy mű, és persze mindjárt egy álmot is kapcsol hozzá. Azt képzeli, hogy a ködmön őt kincses nagyúrrá fogja tenni. Épp hogy elkészül a ruhadarab, amikor a fiú édesapja elhalálozik, de a szívében lakozó tündér tovább él a ködmönben és végigkíséri Gergő további életét, amely eléggé nehézkesnek ígérkezik. Szép lassan rájön, hogy a vagyonos emberektől sok jót nem várhat, mert azoknak a szíve üres és nincs benne semmi emberi érzés. Felismeri, hogy vannak jó és rossz emberek, és a ködmön is csak akkor simul jól az emberhez, ha jót cselekszik, emberségesen viselkedik. Így aztán, ha bűnt követ el, a kabát szorítani kezd, és már egyáltalán nem kényelmes viselet. Az élet nagy igazsága kezd Gergő számára is egyértelművé válni, miszerint a tündér nem is az ő ködmönében lakozik, hanem az emberek szívében. Segítségével valódi kincsre lel, megtalálja önmagát és a saját lelkéhez vezető utat.

Olvasónapló:

SZÉPEN SZÓLÓ MUZSIKA

Gergő egy utcai árusnak friss vizet adott, s az cserébe egy körtemuzsikát adott neki, ami csak akkor szólal meg, ha jó gyerek fújja. Egész végig fújta Gergő, még a beteg húgának sem akarta odaadni. Később már odaadta volna, de Marika meghalt. Onnantól kezdve nem szólalt meg a körtemuzsika.

A CINEGÉK KIRÁLYA

A gyermeki bú hamar elszáll, s Gergő néhány nap múlva kedves időtöltésének hódolt, cinegét fogott. Messzi Gyurka szerint ez nem a cinegekirály volt. Onnantól Gergő csak a legszebb cinegét akarta megfogni, ami sikerült is. Ám oly szomorúan énekelt, hogy a fiú elengedte. Másnap őt is ágyba kényszerítette a torokgyík. A fiú lázálmában a cinegekirály a halál fekete hollójával harcolt.

AZ ŐSÖK KINCSE

Ferkó betegsége hamar elmúlt, s étvágya jobb volt, mint valaha. A szegénység ellenére galambhússal kényeztették volna, ha Küsmödi be nem lépett volna és meg nem ette volna. Furcsa szavakkal állítólag kiűzte Gergőből a torokgyíkot, majd az apját akarta az ősök kincsének keresésére rávenni, de ez sikertelen volt.

A SARKANTYÚS CSIZMA

Gergő elhitte az ősök kincséről szóló mesét. Sőt Küsmödi bogarat ültetett a fülébe s csizmát akart venni magának. Noha itt-ott segédkezett a fiú, a kis pénzből szülei ábécéskönyvet akartak venni neki. Végül megkapta szüleitől s erősen dicsekedett vele mindenkinek, de csizmában nehéz egy mezítlábas gyereknek a mindennapjait élni.

- Látod, így jár a csirke, mikor fecskét akar játszani. Ne kívánkozz te sarkantyús csizmára, mezítláb is megnőhetsz akkorára, mint a bíró fia.- mondta az apja.

HOGYAN TANULTAM MEG OLVASNI?

A tél beszorította Gergőt a sutba, s ott talált ki furcsa játékokat. Az apa elhatározta, hogy ideje lenne iskolába járatni a fiút. Az anya féltette-óvta mindentől a fiút. Nem engedte ki a nagy télbe sem, ezért otthon tanította írni. Az s betűhöz különös emlékek fűzik  Gergőt és az írót egyaránt.

A GYÉMÁNTCSERÉP

Később megkapja az Ezeregyéjszaka meséit, amely hatására Gergő Aladdin szerepébe éli bele magát, s egyből fel is megy a padlásra csodalámpát keresni. Csak egy üvegdarabot talál, ami képes volt megváltoztatni az őt körülvevő környezetet. Gergő úgy gondolja, hogy a tükörben Tündérországot látja, pedig csak a törött üveg töri meg a fényt. Ez lesz a legféltettebb kincse, de nem sokáig. Mikor egyik séta alkalmával egy templom ablakán bekukucskál, s meglátja Isten képét, a szomorú arcot látva neki ajándékozza a kis üvegdarabot. A templomban alszik el, s csodás álmot lát: Isten vidáman osztja szét a kegypénzt a szegények között, s még egy angyal is segít neki.

MIBEN LAKIK A MAGYAR TÜNDÉR?

Gergő hazafelé tart. Nem is gondolja, hogy szülei és mindenki őt keresi. otthon jóllakatták, ő elmesélte törtnetét, de mindenki csak álomnak hitte azt. Amikor megkérdezik tőle, hogy mi szeretne lenni majd az életben, Gergő egyből rávágja: kincskereső. Gergő kifejti, hogy Aladdinnak ott volt a lámpában a szellem, de neki sem lámpája, sem segítő szelleme nincsen, ezért édesapja megígéri neki, hogy varr egy kisködmönt számára, s szellem helyett tündér fog lakozni benne, aki segíti Gergő útját. A ködmön csak akkor varázserejű, ha a gazdája viseli, ezért télen-nyáron hordania kell, s csak az igazat mondhatja benne.

AZ UTOLSÓ ÖLTÉS

Készül is a ködmön, de édesapja hamarosan meghal. Gergő úgy gondolja, hogy a tündér, akit eddig nem látott, apja halálakor költözött bele a ködmönbe. Édesanyjától a tündérek felől érdeklődik, hogy mikor látni őket, mert idáig még egy sem jelent meg neki. Édesanyja azt mondja Gergőnek, hogy ha segített már a koldusokon, akkor bizony látott már tündért is.
Gergőnek sem kell több, elmegy hát és segít szegényebb barátain.

MEGY A KÖDMÖN VILÁGGÁ

Bordács keresztapa később elviszi őt saját földjére, mondván felneveli a gyermeket, s megtanítja az életre. Gergő azonban dühös lesz amiatt, hogy étlen-szomjan kell dolgoznia a földeken, ráadásul a ködmönét is el akarják adni. Gergő úgy dönt tehát, hogy hazaszökik édesanyjához.

CSONTOS SZIGFRID

Az anya örül, ugyanakkor tudja , hogy nagy a szegénység is. Gergő hajlandó inkább elmegy inasnak valahova, csakhogy a ködmön az övé maradhasson. Be is áll Csorbóka úrhoz a könyvesboltba, s míg az úr a városban intézi ügyeit, Gergő talál magának egy érdekes könyvet, amit olvasgathat. Közben jönnek, és a könyvet szeretnék megvenni, de Gergő inkább lekenyerezi az embereket Csorbóka úr mézeskalácsaival, csakhogy békésen végig tudja olvasni a könyvet. Csorbóka úr rájön Gergő tettére, ezért elzavarja őt.

MALVINKA

Gergő megismerkedik Malvinkával, akiről azt hiszi, hogy a ködmönben lakozó tündér, pedig nem más, mint varrónő.

MEGURASODOM

Malvin megtanítja Gergőnek, hogyan is kell udvariasan ennie, innia, hogyan viselkedjen elegánsan, úrhoz illő módon. Malvinka szinte pótanyukája lesz Gergőnek.

GÁ-BOR-KA, GÁ-BOR-KA…

Eljön az iskolakezdés ideje, amitől Gergő fél egy kicsit. Gáborka mellé ültetik, akinek édesapja varga, ezért gyönyörű csizmája van. Malvin készíttet édesapjával egy csizmát Gergő számára, ami egyfolytában Gáborka nevét csikorgatja: „Gá-bor-ka!”. Egy nap azonban Gáborka hiányzik az iskolából – meghalt. A varga készít még egy utolsó csizmát fiának, mondván a mennyben is jól kell kinéznie. A csizmát valójában Báró cigány öt mezítlábasának készítette.

PULI

Gergő társait szemléli. Némelyik teljesen más , mint ő. Nagyon megszégyenül, amikor Cintula kutyának hívja, mert a pad alatt bujkál.

NÉHA A BŐ KÖDMÖN IS SZORÍT

Gergő barátja halála után nem megy már játszani a többi gyerekekkel, de kis idő elteltével újra barátai felé fordul. Úgy érzi, hogy egy láthatatlan szem figyeli őt, mert a ködmön szorítani kezdi, amikor tétlenül hagyja, hogy édesanyja cipekedjen. Miután pedig szégyenkezve édesanyja segítségére siet barátaival, a ködmön azon nyomban kienged.

AZ EZÜSTKÖRÖM

Gergő továbbra is nagy képzelőerővel bír. Malvinka gyűszűjét ezüstkörömnek nézi. Nem tetszik neki a város, csupa furcsa ember van ott.

A BŰBÁJOS ELŐKERÜL

Az iskola a piacra nézett.  A sok portéka a fiúkat kicsalogatta. Gergő ismét bajba került, mert Cintulára hallgatott. Végül ő nem figurázta ki Küsmödit.

A KIS BICE-BOCA

Egy nap új osztálytársuk érkezik, aki két mankóval közlekedik. Egyik gyerek sem szeretné, hogy az új fiú mellett kelljen ülnie, ezért kénytelen a kemencekuckóban meghúzni magát a tanítás alatt. A kis bice-bócáról kiderül, hogy Küsmödi Kelemen unokája. A többiek látják, hogy a kisfiú nem is hozott elemózsiát magával, ezért kisegítik őt egy kis étellel, s együtt kísérik haza. Kezdik befogadni bice-bócát, akit a tanító Gergő mellé ültet, így hamarosan jó barátokká válnak.

PÉTER APÓ

Egy nap nem Küsmödi ment a kis bice-bócáért. Péter apó volt az, aki szintén a bányában dolgozott régen. Ő nem volt olyan félelmetes. Gergő szívesen beszélgetett volna vele. Ő levitte a fiúkat a bányába is.

AZ ÉGBELÁTÓ

Közeledik a Karácsony, s a tanító versenyt hirdet a tanulók között: a legjobban teljesítő tanuló kap tőle egy égbelátót. Gergő és a kis bice-bóca között folyik a verseny, ami egy matematika dolgozaton múlik.Bice-bóca hibátlanul oldja meg az összes feladatot, de a dolgozatfüzeteket Gergő viszi el a tanítónak, így út közben lehetősége van átírni bice-bóca füzetében az eredményeket, hogy az égbelátót megszerezhesse. Délután már viszi is a tanító bácsi az égbelátót Gergőnek, s felállítja az udvarban. Ám Gergőt a kisködmön úgy szorítja, hogy már nem bírja elviselni. Nem véletlenül, hiszen nemcsak a tanítót csapta be, hanem bice-bóca barátját is.

ELVISZ A MARKOLÁB

Lelkiismeret-furdalása van, ezért úgy dönt, hogy saját maga viszi el az égbelátót bice-bóca barátjának, s bocsánatot is kér majd tőle. Ám eltéved a sötétben, s egy bányagödörbe zuhan. Magához tér, majd a bányajáratokon át jut el Petihez, vagyis bice-bócához. Peti elmeséli, hogy mindig olyan ködmönről álmodozott, mint amilyen Gergőnek is van. Gergő nemcsak a messzire látót hagyja ott, hanem leveti ködmönét is, s ráhajtja az égbelátóra. Ekkor hirtelen felrobban a bánya.

A KÖVEK MEGSZÓLALNAK

Az utolsó részben minden jóra fordul. Már tavaszodik, amikor Gergő magához tér a kórházban. Pálistók Peti és ő megmenekültek a bányarobbanástól, de Küsmödi sajnos odaveszett.
A bányacéh ünnepélyesen saját gyermekévé fogadja a két fiút, és vállalja a neveltetésüket, taníttatásuk költségeit.

A szereplők felsorolása és rövid jellemzése:

Gergő: szegény szülők gyermeke, tele csupa gyermeki vonásokkal. Jószívű, barátságos, kicsit félénk, ugyanakkor igazságos. A felnőttek világát nem nagyon érti még. Gyenge testalkata miatt is óvják szülei, társaitól sok mindenben különbözik.

Márton: Gergő édesapja, foltozószűcs. Szorgalmas, dolgos pozitív értékrenddel rendelkező férfi, aki csavaros észjárásával és különös példabeszédeivel neveli fiát.

Gergő édesanyja: egyszerű szegény asszony, aki nem buta. Gyermekét félti és óvja mindentől és mindenkitől. Valami különös szál fűzi fiához.

Marika: Gergő kishúga, beteges törékeny kislány

Titulász doktor: idős, köztiszteletben álló módosabb ember

Janó: játékot áruló tót

Messzi Gyurka: öreg csősz, aki mindent ismer a mezőn. Gergő sokat tanul tőle. Nagy tudású egyszerű ember

Küsmödi: bűbájos javasember. Kis gömbölyű öreg volt ez a bűbájos Küsmödi, hosszú fehér szakálla leért a derekáig, télen-nyáron ködmönben járt és báránybőr sapkában, ami alól azonban a fülei mindig kimaradtak. Szép nagy szélfogó fülei voltak, mint a túri kancsónak, tömpe kis orra és olyan szemöldökei, mintha tévedésből a homlokán nőtt volna ki a bajusza. Aki ránézett, annak mindjárt az jutott az eszébe, hogy ilyenek lehetnek azok a törpék, akik sötét barlangok fenekén a kincseket őrzik. Görnyedt testalkata, szakadt ruházata és furcsa beszéde miatt Gergő félt tőle. Valójában egy egyszerű titokzatos öregember volt.

Kese kalapos: a „vad” tanító. Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott kalaposmesterséggel, télen beállt tanítónak. Persze csak olyan vad-tanítónak. Szegény emberek adták a keze alá a gyereküket, akik messzillették vagy drágállották az igazi iskolát. A Kese kalapos iskolájába nem kellett se könyv, se irka. A kalapos az ajtaja felső felére fölírta krétával az ábécét – s a gyerek addig rajzolgatta őket az alsó felére, míg egészen írástudóvá nem vált bele.

Bordács keresztapa: gazdag parasztember

Malvinka: kisruhavarrónő, aki kinézete és munkája miatt olyan, mint egy tündérke

Pálistók Peti: a kis bice-bóca, Gergő osztálytársa. Sánta járása miatt visszahúzódó és ezt sokan ki is használják. Pedig valójában okos és értékes kisfiú.

A mű jelentősége:

Élvezet a regényt olvasni, mert stílusa az élő beszédre emlékeztet, témái érdekesek és mély emberség és szeretet sugárzik belőle.  A Kincskereső kisködmön nem csupán gyermekek számára készült gyönyörűséges olvasmány, de Móra művészi önéletrajza is. Nem elsősorban tényleges élményeit írta meg, hanem gyermekkora érzéseit örökítette meg a könyvben. Bár a regényben sok a meseelem, a főhős, a gyermek Gergő élő és hiteles alakként ismerkedik környezetével, a felnőttek felemás világával és természetesen saját lelkével is. Nyiladozó elméje megkülönbözteti a jót és a rosszat, érzékeny szíve, ébredező lelkiismerete előbb-utóbb a helyes útra viszi. A valóság izgalmait, nyomorúságait és örömeit a gyermek szemével láttatja az író. Az élet olyan, amilyen, döbben rá Gergő, de szeretet nélkül elviselhetetlen! Szülei igazságainak elfogadásához idő kell és némi érettség. Sok apró igazság tárháza a Kincskereső kisködmön, ezeket fogadja el és próbál szerintük élni a regény végére a cseperedő fiú.

A mű utolsó mondata, mely Móra Ferenc életének vezérlő elve, Gergő számára is őszinte és megszenvedett értelmet kap. “A szeretet az élet.”

Ettől nagyobb tanulság nem is létezhet egyetlen olvasónak sem.

- Zéta – művelt, trák származású görög szolga
- Priszkosz – római rétor, Zéta gazdája
- Emőke – hun leányzó, Zéta szerelme
- Dsidsia – szolgálólány a hun táborban
- Attila – hunok vezére
- Rika királyné – Attila felesége
- Csáth – Emőke atyja, Attila bizalmasa
- Oresztész, Edekosz stb. – hun vezérek
- Szabad-Görög – felszabadult rabszolga a hun táborban
- Vigilász – római tolmács

Történet:

Az ötödik század derekán járunk. A római birodalom kettészakadt, a világ urai a hunok. Attila király birodalma beláthatatlanul hatalmas: a Volgától a Rajnáig terjed. Regénybeli központja valahol az Iszter (Duna) folyó mentén, Pannónia földjén van.
Theodóziusz gyengekezű uralkodó, Róma bábcsászára, akit Attila kénye-kedve szerint adóztat. Nehéz az élet az egykori birodalom megmaradt területén: nagy a szegénység, súlyosak az adók.

Zéta, a regény főszereplője tizenkét esztendős fiú, aki nagyon intelligens, több nyelven is beszél. Az ő történetéről olvashatunk a műben. Édesapjával Konstantinápolyba hajóznak, ahol az apa a rabszolgapiacon válik meg fiától. A gyermek első gazdája Maksziminosz lesz, aki kétlábú játéknak szánja őt gyermekei mellé. Második gazdája Priszkoszhoz lesz, akit nyolc éven át szolgál. Hamar felszabadul, mivel – az akkori törvények szerint – csak nyolc évig lehetett rabszolgasorban egy szolga. Zéta azonban nem szeretne megválni Priszkosztól, ezért szinte könyörög, hogy vele maradhasson. Még a felajánlott pénzt is visszautasítja. Követi gazdáját Attila barbárnak hitt birodalmába, hogy néhány szökevényt, s persze Róma kötelező ajándékait is elszállítsák a világ urának.

Útközben ismerkedik meg pár hun méltósággal, s később Emőkét, Attila leányát is megpillantja. Első alkalommal a lány nincs hatással Zétára, később azonban nem tudja kivonni magát a lány bűvköréből.

Megismer mindenkit Attila birodalmában, többek között Szabad-Göröggel is találkozik, aki görög rabszolgaként került a hunokhoz, de mivel derekasan küzdött a hunok valamennyi harcában, ura felszabadította őt, s kedvére házasodhatott. Zéta pontosan ilyen sorsról álmodik.

Miközben Zéta nagy szerelme Emőke, addig Dsidsia reménytelenül szerelmes Zétába. Zéta a szerelem rabszolgája lesz, s mindent megtesz, hogy a hunok közt maradjon. Ír egy levelet Priszkosz nevében, amiben az áll, hogy Zéta immáron Csáthékat szolgálja, majd aláhamisítja Priszkosz aláírását. Később ír egy másik levelet, amiben Priszkosztól búcsúzik el.

Próbál alkalmazkodni a barbár körülményekhez: azt hiszi, könnyebb lesz hunná válnia, de igazán csak később tapasztalja meg, hogy mekkora a különbség a fényes Konstantinápoly és Pannónia földje között. Gondolatai egyfolytában csak Emőke körül forognak.

Zéta Csáth „kedves kutyája” lesz. Mindenhová magával viszi, hogy szórakoztassa, valamint legyen segítségére ügyes-bajos dolgainak intézésében. Egyszer hun öltözékkel lepi meg Zétát.
Követek érkeznek Konstantinápolyból, Priszkosz levelével, akik elmagyarázzák Zéta új gazdájának, hogy a korábbi levél hamisítvány volt. Csáth először nagyon mérges lesz Zétára, majd megbocsát neki és visszafogadja szolgálatába.

Attila, a hunok vezére mindeközben háborús okokat keres arra, hogy megtámadhassa a rómaiakat, s végül talál is egy ilyen okot: egy régi házassági szerződés megsértését. Megkezdődnek a háborús készületek. Mindenki tudja, hogy a rómaiak oldalán az az Aetius vezeti majd a hadakat, aki Attila ifjúkori barátja – nemcsak kiváló hadvezér, de ismeri a hun vezér minden gondolatát. Közben mindenféle népek csatlakoznak a hunokhoz, hogy együtt kényszerítsék térdre a darabokra szakadt, meggyengült, de még gyengeségében is impozáns hatalmú római birodalmat.

Zéta abban reménykedik, hogy a katalaunumi ütközetben való hősiességéért majd Csáth felszabadítja a szolgasorból, s szabadon házasodhat. Elhatározza, hogy szorosan ura mellett marad, hogy az láthassa vitézségét. Azonban a legfontosabb cél számára mégiscsak az, hogy életben maradjon.
Zéta derekasan helytáll, de urát hamar elveszíti. A holtak és hörgők között ébred, kínzó lelki gyötrelmekkel és testi fájdalommal. Nagy kínjai közepette azt sem tudja, hogy az éjszakába is belenyúló ütközetnek ki a győztese: a hunok vagy a rómaiak. A csatatér megtelik a haldoklók borzalmas nyögésével. Emberi roncsok kószálnak szerteszét a téren. Zéta mindenkit a maga nyelvén szólít meg, de senki sem segít rajta. Később tudja csak meg, hogy miért hagyták magára hun honfitársai: pestises lett.

Csodás módon menekül meg: katalaun papok találnak rá, akik a közeli templomba viszik és meggyógyítják. Visszaérvén megtudja, hogy ura Attilával együtt életben van, Róma falai alatt. Később Csáth Attilának ajándékozza Zétát, aki végre a hun vezér alatt szolgálhat.

Attila új feleséget néz ki magának, aminek Emőke nagyon örül. Zéta nem látja, hogy Emőke valójában egy ideálba szerelmes: Attila képzeletbeli kedvesének hiszi magát. Mindenki a király menyegzőjére készül, amikor megtudják a rossz hírt: Attila meghalt.

A két lány, Emőke és Dsidia arra kéri Zétát, hogy minél hamarabb hagyja el a hun birodalmat. Zéta nem érti, hogy miért, de így tesz. Később döbben rá, hogy azért kellett eljönnie, mert a hun vezér mellé temetik el a szolgáit is, helyette azonban Emőke öltözött be szolgának.

Karon fogja Dsidsiát (későbbi feleségét), s a lángoló hun sátorvárosból Konstantinápolyba menekülnek. Priszkosz krónikása – visszaemlékezve – itt írja meg kálváriáját.

A regény fontosabb szereplői:

- Ladó Gyula Lajos – Tutajos
- Pondoray Béla – Bütyök
- Matula Gergely – öreg csősz a zalai nádrengetegben
- István bácsi – főagronómus, Tutajos anyjának testvére
- Nancsi néni – István bácsi szakácsnője
- Kengyel – Tutajosék számtantanára
- Piri mama – Tutajos apjának a testvére
- Tutajos anyja és apja
- Bütyök édesanyja
- Kengyelné – az új számtantanár
- Szanyadi Katalin – Bütyök szerelme
- Dubovánszky, Acél, Wallenberg, Avas, Csillik – gyerekek

A regény két gyermek, Tutajos és Bütyök vakációjáról szól. Az utolsó napokban, az iskolában azért imádkoznak, hogy semmiből se legyen a bizonyítványukban négyesnél rosszabb jegy, mert akkor bizony Tutajost, azaz Ladó Gyula Lajost nem engednék el szülei a nyáron sehová.
Egyedül már csak a számtan miatt kell aggódnia, mert Kengyel tanár úr még kihívja őt felelni, de Gyula nem bírja megoldani a feladatot, így veszélyben az év végi osztályzata.

Eljön a bizonyítvány osztás napja. Gyula és Béla guberálnak, azaz letakarják a bizonyítványt, és egyenként nézik végig a jegyeket. Arra lesznek figyelmesek, hogy valaki áll mögöttük – Kengyel az. Megdöbbenve látják, hogy a szigorú számtantanár „megkegyelmezett” az álmodozónak, és jelest vésett a füzetébe. A nyár tehát biztosítva van.

Tutajoséknál mindenki örül a fiú jó jegyeinek. Piri mama, Gyula atyjának testvére a konyhában e naphoz méltót remekel. Tovább növeli a család örömét, hogy kiderül, Ladó Ákos, az atya – egy újításáért – munkahelyén ötezer forint (akkoriban „nagy” pénznek számított) jutalomban részesül. Az ünneplőkhöz csatlakozik a vidékről érkezett István bácsi is, ki felajánlja, hogy bevásárol Gyulának a nyaraláshoz – megérdemli, hiszen jó jegyeket szerzett. Indulás előtt vesznek ezt-azt: szandált, horgászbotot, bicskát.

Béla és Gyula elbúcsúznak egymástól. István bácsi látja, hogy Bütyök szegény fiú, ezért igyekszik „kitalálni” valamit, amivel segíthet. Míg István bácsi a megoldáson töpreng, leveleznek fognak.

Az utazás nem hosszú. A vonaton mind István bácsi, mind Gyula elbóbiskol. Gyula István bácsi keltegetésére ébred – várnak rájuk lovas kocsival. Miközben baktatnak a kocsival István bácsi háza, és persze Nancsi néni ebédje felé, a Tüskevárról beszélnek, mely réges-régen épült, a nádtenger közepén.

István bácsi elmagyarázza Gyulának, hogy azt tehet, amit akar, de gondoljon mindig arra, hogy már majdnem felnőtt ember: cselekedeteinek következményei vannak. Gyula számára most kezdődik a vakáció.

Megismerkedik Matulával, „kiképzőjével”, akivel az egész nyarat tölteni fogja. Tutajos már az elején szivarmérgezést kap, de felépül. Horgászni tanul Matula segédletével, így igazi jó barátokká válnak. Tutajos ettől fogva már nem is István bácsinál, hanem Matulánál lakik.

Tutajos megtanulja, hogy a tűző napon lenni veszélyes, mivel könnyen leég az ember, s utána csak fájdalmai lesznek. Tanulmányozza az állat és növényvilágot. Tapasztalatairól levélben értekeznek Bélával.

Bütyök megírja egyik levelében, hogy nemsokára látogatóba érkezik. Elárulja azt is, hogy számtantanáruk, Kengyel nősülni készül, s hogy leendő neje fogja átvenni helyét az iskolában, mivel a tanár úr állást kapott az egyetemen.
Levél érkezik István bácsitól is, aki örül, hogy a fiú kezdi megszokni ezt az új életet. Közli azt is, hogy barátjáért le kell majd mennie a vasútállomásra, s ehhez bizony hajnali kettőkor kell majd felkelnie.

Bütyök érkezése előtt Gyula és Matula rendet rak a kis kunyhóban, hogy tisztaság fogadja a fiút. Megérkezik Bütyök. A két fiú nagyon örül egymásnak.

Egy vihar alkalmával a két fiú megfázik. Bütyök hamar felépül, de Tutajos annyira beteg lesz, hogy egy hétig csak fekszik, s orvos ápolja. Ez idő alatt ismeri meg Bütyök szerelmét, Katalint. A két fiú elhatározza, hogy a még rendelkezésre álló két hét alatt megkeresik a Tüskevárat, hátha kincsre lelnek.
A Tüskevár keresése közben Bütyök egy árokba zuhan, Tutajos pedig Matulát hívja segítségül. Sikerül a fiút kiszedni a gödörből.

Matulával megbeszélik a fiúk, hogy télen is visszajönnek, mert annyira jól érezték magukat. A búcsúzás senkinek sem könnyű. Hazaérkezésüket követően mindkét fiú szülei látják, hogy mennyire megemberesedtek a gyermekek – felnőtté váltak, igazi nyolcadikos fiúkká.
Visszatérve az iskolába megismerkednek Kengyel feleségével, aki szintén megállapítja, hogy a fiúk nagyon megerősödtek. S mikor arra kéri őket, hogy meséljék el nyári élményeiket, Tutajos és Bütyök feszeng, kitér a válaszadás alól, mivel úgy érzik, hogy mindaz, ami velük történt a nyáron olyan szép, hogy elmesélhetetlen.

Szereplők:
A Pál utcai fiúk: Boka, Nemecsek, Geréb, Weisz, Kolnay, Barabás, Csele, Leszik, Csónakos, Geréb, Richter, a vörösingesek: Áts Feri, a két Pásztor…, Janó, a tót, tanárok, szülők, cselédek, szomszédok, őrök, orvos, ügyvéd, édességárus, diákok, járókelők…

I. rész

A regény elején rögtön megismerkedünk az osztályban a kémia órán a főbb szereplőikkel.
A kísérlet közben megszólalt az utcáról egy zongor-verkli, és minden figyelem odalett. Tavasz volt és a nap már csalogatta ki a fiúkat a szabadba. Délután gyűlést szerveztek és elnökválasztást. Az iskola előtt Csónakos megpróbált alkudni az olasz édességárussal, majd Nemecsek mesélte el, hogy a két Pásztor elvette a játékgolyóit, amiből kettő üveg volt, és erre még Boka is felháborodott. Ha egy erősebb fiú elveszi egy gyengébbnek a dolgait, azt einstand-nak nevezik “különleges pesti gyerekszóval.” Mindenki érezte, hogy ezt már nem lehet annyiban hagyni.

II. rész

Megismerjük a grundot, ami a legnagyobb boldogság a pesti fiúknak a nagy házak rengetegében, ahol nem lehet sehol sem játszani.
A grund egy üres telek volt, aminek egyik végében egy tót fát őrzött, és ami a Pál utcai fiúk főhadiszállása és játszótere volt. A grundon voltak erődök, amiket Boka parancsára, mert ő volt a kapitány, erősítgettek, de az erődöket Nemecsek és Csónakos építette. A grundon mindenkinek megvolt a tisztsége, mint egy igazi hadseregben, azzal a különbséggel, hogy itt minndenki tiszt volt, egyedül Nemecsek volt közlegény. Azon a napon, amikor az elnökválasztás volt, először ért Nemecsek a grundra és meglátta Áts Ferit, aki elvitte a zászlót. A fiúk, amikor egyenként megérkeztek, újra elnököt választottak, ezúttal is Bokát, bár volt 3 ellenszavazat, és elhatározták, hogy meglátogatják az ellenfél, a vörösingesek főhadiszállását, a Füvészkertet.

III. rész

Boka Nemecsekkel és Csónakossal indult el a Füvészkertbe, hogy egy papírlapot hagyjanak ott, amin ez áll: Itt jártak a Pál utcai fiúk.
Nem volt könnyű terep a Füvészkert. Hatalmas kőfal vette körül, felnőtt, éjszakai őr is vigyázott a kertre. Volt egy rom és egy sziget a közepén, amit csónakkal vagy a hídon lehetett megközelíteni, de ott két őr állt a vörösingesek közül. A fiúk nehezen jutottak előre, csalános volt a térség, az őrökkel is vigyázni kellett és a Füvészkert őre is nagyon szemfüles volt. A szigetre csónakkal jutottak be végül és Nemecsek beleesett a jéghideg vízbe és bőrig ázott. A csónaknál otthagyták Csónakost és Nemecsek és Boka kúszott tovább a helyre, ahol a vörösingesek tanácskoztak. Ekkor meglátták a vörösingesek közt Gerébet és ki is hallgatták, ahogy mindent elmond a grundról, amit a vörösingesek meg akarnak szerezni. Mikor elmentek, Boka kitűzte a papírt és rohantak vissza Nemecsekkel. A vörösingesek hamar észrevették, hogy ottjártak, és utánuk iramodtak. A három fiú egy üvegházba menekült, ahol Nemecsek ismét a hideg medencében kötött ki. Végül sikerült elmenekülniük a Füvészkertből. Nemecseknek összeadtak a lóvasútra, hogy minél hamarabb hazaérjen, mert már jégé fagyott a márciusi széltől a vizes ruhákban.

IV. rész

Az iskolában mindenki az előző napi kalandot tárgyalta. Tudták, hogy a három fiú sikerrel járt, de nem tudták a részleteket, mert Bokából és Nemecsekből egy szót sem lehetett kihúzni, Csónakos pedig össze-vissza fecsegett és nagyokat lódított. Óra után Rácz tanár úr behívatta Weiszet, Barabást, Kolnayt, Cselét, Nemecseket, Richtert, Lesziket magához és felelősségre vonta őket a gittegylet miatt. Kiderült minden. A tisztségek, a feladatok, előkerült a pecsét, a zászló, a gitt, és Rácz tanár úr elkobzott mindent, és feloszlatta az egyesületet, valamint megtiltotta, hogy bármilyen egyesületet alapítsanak. Mialatt a kioktatást folyt, Nemecsek kikapart egy jó adag gittet, ami az új egylet alapja lehet. El is határozták, hogy a grundon közgyűlést tartanak délután. El is kezdték a gyűlést délután, de Nemecsek észrevette az áruló Gerébet, aki a tóthoz sompolygott a farakások közt. Nemecsek kihallgatta őket és megtudta, hogy Geréb szivarral lefizette a tótot, hogy kergesse ki a fiúkat a grundról, mert más fiúk akarnak ide jönni, akik mindig tudnak majd szivart, sőt forintot is adni. A tót belement.
Nemecsek nagyon feldúltan visszament a többiek közé, hogy elmondja Bokának, de ő még nem érkezett meg, ezért elé akart menni, mert azt gondolta, hogy ő talán még tud hatni Gerébre. Közben a gittegylet nem tudta, milyen fontos ügyben szaladgált Nemecsek, ők csak azt látták, hogy nem törődött a gyűléssel és elment, ezért gyávának és árulónak mondták ki, és beírták a nevét a fekete könyvbe, csupa kis betűkkel.
Közben Nemecsek az utcán elmondott mindent Bokának és még látták Gerébet, de amikor utána kiáltottak, az csak nevetve elszaladt.

V. rész

Két nappal később a Füvészkertben a vörösingesek gyűlést tartottak. Áts Feri, a vörösingesek vezére kihirdette, hogy holnapra tűzte ki a háborút. A raktáros jelentette, hogy a raktárból ellopták a pál utcaiaktól zsákmányolt zászlót, és hogy egy picinyke lábnyom volt a raktár körül. Meghallgatták Gerébet, aki elmondta, hogy megvesztegette a tótot, hogy harc nélkül megkapják a grundot. Áts Feri nagyon mérges lett emiatt, és gyávának nevezte Gerébet, de ő azt mondta, hogy ő bizony nem gyáva, ő velük tart és Pál utcaiak ellen. Gyávának nevezte a Pál utcaiakat, de ekkor leugrott Nemecsek a fáról, ahol addig rejtőzött és a szemükbe vágta, hogy közülük a legkisebb sem gyáva, hiszen Ő is ellopta a zászlót, és akár megverhetik, de ő nem fut el. Áts Ferinek nagyon megtetszett a bátor kislegény, és hívta, hogy álljon be közéjük. Nemecsek persze nem lett áruló. Kicsavarták a kezéből a zászlót, és mivel Áts Feri azt mondta, hogy túl kicsi a veréshez, hát megfürösztötték. A kicsi Nemecsek büszkén kiáltotta Geréb szemébe, hogy áruló, és mikor elment, tisztelegtek neki a vörösingesek, Gerébet pedig rögtön kizárták a csapatukból.

VI. rész

Boka kiáltványt függesztett ki a grunra a közelgő háborúról, és a fiúk lelkesedve várták a parancsnokot. Boka mindent elmondott, mindenki felesküdött a csapatra. Boka elmondta a haditervet és elmondta, hogy Nemecsek lett a hadsegédje. Ez ellen a gittegylet tiltakozott, de Bokát nem érdekelte az egylet. A kis Nemecsek azonban – aki már nagyon beteg volt és minduntalan köhögésrohamok törtek rá – nem akarta, hogy Boka is megvesse, hát elmondta, hogy miért is tartják őt gyávának. Boka megígérte, hogy a háború után tisztázza Nemecseket. Bár Nemecsek szomorú volt, hogy az ő becsületének ügyét elnapolták, engedelmesen teljesítette Boka utasításait. Megérkezett Geréb és könyörgött Bokának, hogy fogadják vissza, de Boka nem engedte vissza a fiút, aki sírva elment.
Miután egész délután gyakorlatoztak, kimondták, hogy aki a másnapi háborúból hiányzik, az szószegő. A gyakorlat után a gittegylet sürgős közgyűlést hívott össze, mert az elnök elfelejtette rágni a gitttet, ami kiszáradt. Ezt akarták kitárgyalni, de megérkezett Geréb apja, aki tudni akarta, hogy a fia valóban áruló-e vagy sem. A kis Nemecsek, aki a láztól már nem is volt magáná,l azt mondta, hogy Geréb nem áruló. Geréb apja boldogan tért haza, Boka pedig hazakísérte Nemecseket, aki már alig állt a lábán, és hallucinált a láztól.

VII. rész

Másnap latin órán Rácz tanár úr is észrevette, hogy a fiúk majd kibújnak a bőrükből. Az egész iskola lázban égett, sokan részt akartak venni a csatában, jelentkeztek, harcolni, kémkedni vagy csak nézőnek, de Boka nem engedett maguk közé idegent. Mentek a grundra gyakorlatozni. Geréb levelet küldött a cselédjükkel, hogy kihallgatta a Füvészkertben a vörösingeseket és megtudta, hogy azok csak másnap támadnak, és elküldte Nemcseknek az új könyvét, amit apjától kapott, mert kiderült róla, hogy mégsem áruló. Kérte, hogy fogadják vissza és bocsássanak meg neki. Boka visszafogadta Gerébet, és beállt mindenki a helyére. Követek érkeztek a vörösingesektől, akik elhozták a hadüzenetet, megállapodtak a harc szabályiban és megkérdezték a bátor Nemecsek címét. Meg is látogatták a kis Nemecseket, aki lázasan feküdt otthon és nagyon elszomorodott, amikor megtudta, hogy már másnap lesz a háború, és akkor ő kimarad abból.

VIII. rész

Gyönyörű nap volt a háború napja. Hatalmas volt a sietség az iskola után, és háromnegyed kettőkor már mindenki a helyén volt. Boka elmondta, hogy kissé megváltoztatta a haditervet és egy sáncot ásatott, ahol a legerősebbek megbújnak majd, és onnan támadnak az ellenségre. Fél háromkor megérkezett az ellenség, és csak a csapat egyik része támadott az idősebb Pásztor vezetésével. Áts Ferivel a vörösingesek másik felével a jelre várt, hogy majd akkor támadnak, ha Pásztorék már győztek. Pásztorékat azonban legyőzték a Pál utcaiak és egyenként bezárták őket a tót kunyhójába. Hiába várta Áts Feri a trombitajelet, az nem jött. Aztán azt hallották, hogy a Pál utcaiak éljeneztek. Erre berontottak és bizony hiába voltak kevesebben, teljesen pihentek voltak a Pál utcaiak seregével szemben. Nagyon erősen nyomultak előre és egyszer csak Áts Feri elkiáltotta magát, hogy szabadítsák ki a kunyhóban levőket. Egyszerre azonban ott termett Nemecsek, aki a láztól “megtáltosodva” a földre fektette az idegen vezért. A vörösingesek között hatalmas lett a zavar és végérvényesen elvesztették a háborút. Az ellenség elment és csak Áts Feri álldogált ott és nézte, amint mindenki körülvette Nemecseket, akit kineveztek kapitánynak. Amikor Áts elment, mindenki tisztelgett neki. Aztán megjelent Nemecsek rémült édesanyja, aki már mindenütt kereste a beteg fiút, aki csak úgy megszökött az ágyából. Az egész csapat hazáig kísérte őket. Végül csak Boka maradt a ház előtt és keservesen sírt. Aztán megérkezett Nemecsek apja is és ő is csak sírt vele. Aztán Boka egyedül maradt az utcán, de látta Áts Ferit, aki eljött, hogy Nemecsek állapota felől érdeklődjön.

IX. rész

Itt néhány bejegyzés következik a gittegylet jegyzőkönyvéből, ami tartalmazza, hogy Nemecsek Ernő nem gyáva és nevét tévedésből írták kis betűvel, és hogy Boka János nevét a történelemkönyvbe be kell írni Hunyadi neve mellé, mert legalább olyan jó vezér ő is. És a legyőzöttek nevei közé pedig az Áts Feri nevét. Továbbá bejegyzések állnak a kiszáradt gitt miatt, amit Kolnay, az elnök nem rágott, és ami miatt az elnöknek fegyelmit szavazott meg az egyesület, és ami nagyon nem tetszett az elnöknek és azt mondta rá: “szemétség”.

X. rész

A Rákos utcában, ahol Nemecsekék laktak, nagy volt a csend. Minden szomszéd lábujjhegyen járt, hogy nehogy megzavarja a kis beteget. Mindenki kérdezősködött, hozott valamit, de csak azt a választ kapták, hogy a kisfiú nagyon rosszul van. Amikor megérkezett Boka és elmondta Nemecseknek, hogy a gittegylet mindent megbánt vele kapcsoltaban és még díszoklevelet is készítettek neki, amiben bocsánatot kérnek és csupa nagybetűvel írják a nevét, de a kis Nemecsek nem hitt Bokának. Megörült a hírre, hogy Áts Feri ott járt előző este és utána érdeklődött, és azt is megtudta, hogy a vörösingesek új vezért választottak, az idősebb Pásztort, de kitiltották őket még aznap este a Füvészkertből, mert a Füvészkert igazgatója megelégelte a nagy lármázásokat. A kis Nemecsek a láztól már mindenfélét elképzelt. Sem a szülei, sem Boka nem tudta lecsitítani. A kisfiú biztosan tudta, hogy meghal, pedig nem is hallotta, amikor az orvos azt mondta az édesapjának, hogy már nem éri meg a reggelt, de talán az estét sem. Mire megérkezett az egylet, hogy átnyújtsák a díszoklevelet, Nemecsek már meghalt.
A fiúk hazamentek, Boka pedig a városban bolyongott, majd a grudra ment be, hogy kisírja magát. Tanúja volt, hogy Barabás és Kolnay ünnepélyesen kibékültek. Nemecseken és a grundon tűnődött és a kunyhóban furcsa szerszámokat látott meg. Ekkor tudta meg a tóttól, hogy a grund tulajdonosa házat építtett arra a helyre, amiért ők harcoltak, amiért Nemecsek az életét adta.

A REGÉNY FELVEZETÉSE

A regény cselekménye közel két évtizedet fog át: 1533-ban Dél-Bakonyból indul, s az 1552-es hatalmas túlerővel szemben aratott egri végvári győzelemmel zárul. Bontott, sokszor párhuzamos vezetésű az első három rész cselekményszála, melynek során a jobbágyfi Bornemissza Gergely felcseperedik, Cecey Évában párra talál, királyi hadnaggyá emelkedik. Kalandregény, hősi és szerelmi történet, színes és széles tablókban kibomló histórikus korrajz keveredik a bevezető részekben. A két fő részben előadott, tömbszerűen megformált egri események viszont prózai hőskölteményekre emlékeztetnek. A fiatal olvasót a hadi események tárgyszerűsége, s főként Tinóditól merített dokumentumok, a hősiesség, árulás, titok, csataleírások és hősök monumentalitása egyaránt megragadja.

GÁRDONYI GÉZA ÉLETRAJZA

Agárdpusztán született 1863-ban. Édesapja, Ziegler Sándor a szabadságharc lelkes támogatója, vagyonát fegyvergyár létesítésére áldozta fel. A család szinte az egész országot végigvándorolta. 1870 tavaszán érkeztek a fővárosból Sályba, ahol szokatlanul hosszú ideig, három évig maradtak. Gárdonyi így ír erről: “hét esztendős voltam,,, mikor vidékre kerültünk. A falu, ahol apám állást foglalt, Borsod megyében van, erdők között”.  Itt kezdte iskoláit az író, ennek emlékét ma tábla őrzi Sályban a volt népiskolán. 1873 tavaszán a Ziegler család Hejőcsabára, a ma Miskolchoz tartozó településre költözött, Gárdonyi itt fejezte be a negyedik elemit, s a nyarat is itt töltötték. (Emléktábláját itt is megtalálhatjuk.)
A középiskolát az ország több városában, köztük Sárospatakon végezte. 1882-ben fejezte be tanulmányait Egerben, a tanítói oklevél megszerzése után a Dunántúlon tanított (Karád, Devecser, Sárvár). 1885-től újságíró Győrben, Szegeden, Budapesten.
1897-ben Egerbe költözik, itt írja leghíresebb regényeit ( Egri csillagok, A láthatatlan ember, Isten rabjai)
1922-ben halt meg, kívánságára a várban temették el. Sírján egyetlen mondat olvasható: “Csak a teste”. Egykori lakóháza ma múzeum.

Gárdonyi Géza

TARTALOM

Első rész: Hol terem a magyar vitéz?

1533-mat írunk. A patakban egy fiú és egy leány fürdik. Ha valaki meglátná őket, lenne ám nagy nemulass, ugyanis a leányka Cecey Péter gyermeke. Jó kapcsolatban van Gergő és Vicuska. Egyszer csak látják, hogy jön egy török. Bebújnak egy galagonyabokor mögé, és reszketve várnak. A török megpróbálja kicsalogatni fügét kínálva a ló tulajdonosát, de nem jár sikerrel.Végül elkötözi a szürkét. Mindkét gyermek elsápad. Gergő bátran kibújik a bokorból, és a török után kiabál, hogy az az ő lova. A török elmosolyodik. Odahívja magához a gyerekeket, s elrabolja őket. A rabokkal teli kocsin egy tizenhét év körüli lány vigasztalja őket. Cecey úr a szérűn pihen. Jobbágyai birkát nyírnak, oldalukon karddal. Egy darutollas, erős legénynek mutatkozott be neki, és jól elbeszélgettek. Dobó is ott volt és elmesélte, hogyan vált kőtömbbé Mórék vára. Hirtelen eszükbe jutott Vicuska. Pánikhangulat alakult ki, mindenki őket kereste. A patak mellett megtalálták a ruháikat, ezért azt hitték, hogy belefulladtak. Margit egy rongybabát is készített Vicuskának. Gáspár türelmetlen volt. Az erdőben megálltak, és a törökök tüzet rakattak a magyarokkal. A rabszolgák ételt is készítettek, de amiért túlpaprikázták, nekik kellett megenni. A janicsárok aszúbort ittak. Gergő feltalálta magát, és megszökött pajtásával. Ceceyék már kezdték feladni, mikor megérkeztek a gyerekek. Áldották is a kis Gergőt. Még egy pénzzel teli török lovat is szerzett. Dobó fiának fogadta Gergőt. Kiderült hogy közben leszúrták Gergő édesanyját. Találtak Gergőnek is egy kardot, emiatt Gergő nagyon jól érezte magát. A pap kiszabadította a megkötözött Jumurdszákot cserébe a talizmánjáért. Megérkeztek. Csupa holttest. A pap anyja is köztük volt. Két napon át csak temettek. Másnak megérkeztek Török Bálinthoz. A pap és Bálint a jövőjüket tervezgették.

Második rész: Oda Buda!

Nyolc év telt el. Reggel Gergő nem találta a papot, csak egy levelet az asztalon. Olvasás közben szinte kővé dermedt. Elhatározta, hogy ő látni akarja a szultánt. Elindult egy nagy szikla mögé. Jöttek a törökök több tízezrével, csoportokban. Tulipán mindegyik csoportot megnevezte. Csak egy hatalmas robbanás történt, többet se nem hallottak, se nem láttak. Előterelték Gergelyéket. Ráadták Tulipán furfangos bilincsét. Gyalograb lett belőle. Gergely egyességet kötött Hajvánnal: a fiú elolvassa, ami a pergamenre van írva, Hajván pedig kiszabadítja Gergelyt. Jumurdzsák meglátogatta a papot, és az amulettjét követelte. Gergely Ceceyékhez ment, és megértette, hogy Vicus már soha nem lesz az ő felesége. Budáról a török segítségével kiűzték a németet.  Gergely szó nélkül elrohant tőlük. A diák a palotához sietett, ahol Vica tartózkodott. Beosont az egyik sikátorba. Megpillantotta az ő Vicuskáját. Neki akarta adni a török gyűrűt, de az nagy volt Vicára. Megegyeztek, hogy minden nap ebben az órában találkoznak. Ali aga délben a főurakat járta sorba. Gergely a szultáni hintó mögött lovagolt. A törökök hatalmas pusztítást végeztek a templomban. Elbúcsúzott egymástól a két szerelmes. Tíz nap múlva a szultán is útra kelt. Török Bálintot vitte magával rabláncon.

Harmadik rész: A rab oroszlán

A Berettyó vize véres volt. A bokrok közt egy vérző férfi és egy öreg mosdott. Dobót már régóta ismerte. Dobónak több jutalomért cserébe fegyvert ajánlott a vitéz. Megmotozták a török holttesteket. Lassan elindultak. Konstantinápoly déli sarkán áll egy régi vár. A vár kertjében két ősz hajú rab üldögélt. Török Bálint volt az egyik. Később mindketten aludni mentek. Bálint nem tudott aludni. Éjjel Mekcsey érkezett Gergelyhez. Azon tanakodtak, hogy mit írjanak Dobó kardjára. A másik kard Gergelyé lett. Néhány nap múlva Dobó betoppant a Cecey-házba. Török Bálintról kérdezősködött. Megkérték Sebőköt, hogy játssza el lanton az urának kedves dalokat. Mekcsey azzal az ötlettel állt elő, hogy ő fogja kiszabadítani Török Bálintot. Reggel megállapodtak, hogy vele megy még Török Jancsi is. Kiderült, hogy Évát kényszerítik Fürjes Ádám feleségének. Készen volt a terv, de Törökné semmit sem sejtett. A kastélynál Mekcsey hatolt be elsőnek. Gergely a kertet nézte. Egy kövér marhát sütöttek. Gergely is kapott belőle egy darabot. Utána felfutott az öreg Ceceyhez, és könyörgött neki, hogy nem Ádámnak adja leányát. Nem sikerült meggyőznie, viszont az örökségét megkapta. Kezdetét vette a vacsora, ahol a menyasszony pompás dalokat énekelt. Este egy nagy árnyék jelent meg. Vica volt az. Egy májusi estén két török lovas érkezett a drinápolyi karavánszerájba. Gergelyék megint kieszelték a tervet, miszerint ő játssza el a rabot. Reggel meg is szöktek. Ennek a hírnek a hallatára az aga huszonkét szpáhit küldött utána. A kocsit felrobbantották, és rettentő sok halott maradt. A dervis Jumurdzsák volt. A konstantinápolyi országúton öt magyar lovas száguldott, köztük Vica is. A fiatalok megesküdtek Isten színe előtt is. Este Hunyad várába érkeztek. Itt a tisztelendő úr is megeskedte a fiatalokat. Három nap múlva útra keltek. Hatalmas volt a tömeg. Ez segítette be őket. Jumurdzsák szúrósan nézte Gergelyt. Maylád szerint új rabok érkeztek. Az egyikkel az asztalnál találkoztak. Móré László volt a neve. Török Bálint két hátig nem mozdult ki a szobájából. Úgy nézett ki, hogy Bálint szabad lesz. Mikor már a teremben voltak, a szultán lépett be oda. Felajánlotta Bálintnak, hogy legyen Buda pasája. Bálint viszont nem fogadta el. Még mielőtt a perzsa gyászmenet elvonult volna, Gergely és Éva elindult. Gergely figyelmeztette Mekcseyt és a cigányt, hogy baj van. Futottak. Megálltak, és hallgatóztak. Mindenhol csönd lett. Csónakba ültek. Már a közelben lehettek az üldözők. Közben Jumurdzsákék is találtak egy csónakot. Jó tervet eszeltek ki, ami később meg is valósult. A törökök csónakja tűzi szökőkúttá vált, majd felfordult. A Héttorony előtt ’olasz énekesek álltak’. Török Bálint is eléjük állt, de nem énekeltek. Török Jancsi sírva borult édesapjára. Később tanakodni kezdtek. Gergely töröknek álcázva magát útnak eredt. A bég kijött. Egy kisebb csete-paté következtében majdnem elkapták Gergelyéket, de ők elvegyültek a tömegben. Július közepe körül Veli bég Mohácsra ért sziliárdjaival, és ötven aknászával. Egy közembernek fontos jelentenivalója volt a bég számára. Az egyik agával továbbította azt. Az üzenet lényege az volt, hogy neki gyanúsak az ’olaszok’. Érveket is hozott fel a bég meggyőzése érdekében. Ez sikerült is neki. Parancsot adott a bég a ’kutyák’ elfogására. A szilidár két óra múlva lihegve jött vissza: megszöktek az ’olaszok’.

Negyedik rész: Eger veszedelme

Nyolc év telt el. Éva ura ruháiból válogat egy külföldre utazó diák számára. Az egyik ruha zsebében talált egy Eger váráról készült rajzot. Miklós diák elmagyarázta neki azt. Éva azt tervezte, hogy az alaprajzot elküldi édesapjának, és Gergelynek. Balogh Tamás érkezett. Gergelyt kereste. A gyűrűről kérdezősködött a jövevény. Szóba elegyedtek, majd Éva képet mutatott uráról. Miután elment az idegen, Éva előtt felcsillant egy név: Jumurdzsák! Elájult. Amikor magához tért, sietett fia, Jancsi védelmére. Éva a templomba is berohant, de Jancsit nem találta. Szeptember ötödikén Gergely a siroki vár alatt ébredt. A szemben jövő kassaiaktól megtudta, hogy Szolnok a töröké. Eger közelébe értek. Dobóhoz ért Gergely és el kezdtek beszélgetni. Mekcsey és csatlakozott hozzájuk. Dobó bemutatta Gergelynek a várat, s környékét. A vár alaprajza hasonlított egy teknősbékára. A templom át volt alakítva katonai célokra. Végezetül egy hatalmas ágyút is megtekintettek. Szeptember kilencedikén rossz idő volt. A várba élénk nyüzsgés uralkodott. Bakocsai híre szerint már a közelben jár a török had eleje. A hír hallatára a vár zajongó méhkassá vált. Egy paraszt levelet hozott a töröktől Dobónak. Összehívatta a vár népét és felolvasta a levél tartalmát, annak ellenére, hogy sejtette a tartalmát. A levélben alku állt. A ’postást’ tömlöcbe vetették. Félóra múlva megtelt a terem. Jelezték az őrök, hogy a török már Eger felé vonul. Gergely felolvasta a vár adatait. Ezután mindenkinek meg kellett esküdnie. Megbeszélték a haditervet. Csupa elszánt magyar katona… Azon az estén Dobó mindenkit megvendégelt. Mekcsey és Dobó buzdították vérük szülötteit. Kiderült, hogy Török Bálint meghalt. Tizenegy órakor jelentették, hogy a török Makláron van. Gergely száz katonájával ment ’jó éjszakát mondani a töröknek’. Megkezdődött a kis csata. Győzedelmesen, zsákmánnyal tértek vissza. A bezsákmányolt tárgyakból vásárt rendeztek. Másnap reggel lángolt a város. Dobó gyújtatta fel, és verette le a tetőket, annak érdekében, hogy a töröknek ne legyen mit felgyújtania. A török szinte ömlött dél felöl. Lukácsot, s seregét vélték felfedezni, de már késő: a török elállta a kaput. Ágyúval kezdték el lőni a várat. Nem lőttek vissza, mert vasárnap volt. Következő nap viszont annál inkább. A cigány valószínűleg megbánta, hogy eljött a várba. Másnap a török már háromszor annyi ágyút állított fel. A török még nem kezdeményezett harcot. ’Minek neki a város? A vár kell! Akié a vár, azé a város is’. Negyedik nap betörtek a városba. A templomokat is szétverték. Gergely száz emberrel gyors harcot indított. A magyar lovasok egyértelműen erősebbek a törököknél. A magyarok elfogtak egy kundot. Kihallgatták, majd tömlöcbe vetették. Dobó éjszaka ellenőrzést tartott. Ezen az éjszakán valaki azt kiáltotta Gergelynek, hogy nála van a kisfia, Jancsi, és csak a gyűrű ellenében adják ki. A fiú nem volt velük. Másnap hatalmas ágyúgolyózások közepette kelt fel a nap. A konyhába is becsapott egy. Nagyon sok bomba zúdult rájuk aznap. Este elkezdték a kőművesek helyrehozni a falakat. Közben levél jött a királytól. A második hét végén egy paraszt közeledett a vár felé, kezében egy levéllel. A levelet elégedték, a parasztot pedig kalodába záratta Dobó. A vár népe már alig győzte a vakolást. Nagy Lukács vágtatott a vár felé. Nehezen, de bejutott. Bolyky Tamás halálos sebet kapott, s meghalt. Virradás után megindult az ostrom. Létrákkal is próbálkoztak. Zoltay lelkesített mindenkit. Hemzsegett a török. Egy akindzsi kitűzte a zászlót a toronyra. Fél percig sem lobogott ott. Sokan megsebesültek. Eger bírója meghalt. A város lobogóját terítette Dobó a holttestre.

Ötödik rész: Holdfogyatkozás

Valaki közeledett a Szarvaskői-vár felé. Szalkay leszaladt a csigalépcsőn. Réz Miklós volt, s ’Bornemissza János’. Egerről kérdezősködtek. Szalkay megvendégelte őket. János minden áron a várba akart jutni, akár föld alatti utakon is. Kiderült, hogy a férfi Gergely felesége, Éva volt. Tanácsért jött, mert a török elrabolta fiukat, s csak a talizmán ellenében adja vissza. Kiváló tervet eszeltek ki. Egy fiatal deli vezette zsákmányait: egy ökröt, és egy rabot. A deli Éva, a rab Réz Miklós. Elérkeztek egy diófához. Ökrüket sátorra cserélték, s tanakodtak. Éjszaka elmozdították a malomkövet, s mászni kezdtek az alagútban. Végül két irányba vezetet az út, de mindkettő be volt szakadva. Éva ismertette Miklóssal haditervét. Megint egy paraszt ballagott a vár felé levéllel a kezében. Tömlöcbe vetették. Paksy kétszáz emberével kirontott. Tíz magyar legény gyáván megadta magát. A török hóhér mindet kivégezte, kivéve Paksy Jóbot. Néhány katona a kocsmában itta részegre magát. Gergely aggódott kisfiáért. A cigány úgy hallotta, hogy Hegedüs rendszeresen kibeszéli Dobót. Mindenki boldog volt, ugyanis a lovasság elhúzódott a vártól. Mekcsey a cigányt bízta meg, hogy figyelje Hegedüst. A víztárolónál lebuktatták Hegedüst néhány katonával. Tömlöcbe vetették őket. Közben pár törököt is elkaptak. Másnap friss hányású föld vette körül a várat. Dobó összehívott néhány embert ítélkezés céljából. Mind a három legényt, és Hegedüst is végighallgatta. Kiderült, hogy Hegedüs volt az, aki fel akarta adni a várat. Felakasztották. Két napig csak ástak Éváék. Reggel azonban egy szolga benézett a sátrukba, és látván, hogy nincsenek ott, szaladt ezt kihirdetni. Közben Miklósék tovább ástak. Egy ali és egy aga ’köszöntött’ rá a pihenő Éváékra. Miklósnak kellett vezetnie az agát. Az Évát őrző ’álőr’ Varsányi volt. Ő segítette tovább Évát. Közben Miklós tovább vezette a sereget, mikor a puskaporos terembe értek. Itt belecsapott egy égő fáklyát az egyik puskaporos kádba. Hatalmasat robbant. Dobó ötletére levessel locsolták a felfelé törtető törököket. Évát az egyik terembe fektették. Aludt. Dobó nem ismerte őt. Este beszélt Évával, és megegyeztek, hogy nem szólnak Gergelynek, hogy ő itt van. Éjjel ismét hordta a török a földet. A törökök úgy szállították a rőzsét, hogy közben a fejük fölé deszkát emeltek. A török most hordókat fosztott meg a bortól, és azzal védte magát. A török útja a vár felé elég jól haladt. Gergely az egyik ablakban egy ismerős szempárt vett észre, de úgy érezte, hogy csak képzelődött. Gergely pokolgépeket gyártott. Ötven darab készült el belőle. A török minden éjszaka épített. Varga János incselkedett a törökkel. Gergely ördögkereke jól bevált, sok török pusztult általa. Harminckettedik napja ostromolja a török a várat, de a várvédők lelkesek. A püspöktől jött levél. Megérkezett a negyedik követ is a töröktől. A levelet elégették, a parasztot pedig vasba verték. Éjszakai ostrom következett. Mekcsey feje erősen vérzett. A török úgy törtetett a vár felé, mint egy teknősbéka. Ez védte őket az ördöghordóktól is. Gergely régi tanítójával, Gábor pappal találkozott, viszont a pap nem ismerte meg régi tanítványát, ezért agyonütötték. Alkonyatkor ért véget a nagy ostrom. Varsányi, a kém jelenteni jött: a törökök el vannak keseredve, nincs élelmük, és még soha nem láttak ilyen fegyvereket. Felcsillant az egri várvédők számára a remény. Sok volt a magyar áldozat, de a török még több! Másnap reggelre virradóan viszonylag sokáig aludtak a vitézek. A hegyeknél gyűlt a török. A magyarok misére készülődtek. Mindenki a legszebb ruháját vette fel. Nem a töröknek, hanem a halálnak öltöztek így ki. A mise végén kezdetét vette a csata. Már hozzák is az első sebesülteket. Baloghné, és Éva is segít a sebesültek ápolásában. Baloghné fia meghal. Baloghné is elesik. Nagy már a küzdelem. A nők is harcolnak. Éva levette az elesett fiúról páncélját, szerzett kardot, és harcba indult. Jumurdzsákot is meglátta egy kis időre. Évát fejen üti egy török, és elájul. Éva egy szobában ébredt Gergely mellett. Három napig hordták a halottakat. Köztük volt Cecey úr is. Másnapra elvonult a török. Mindenki felszabadult. A török kisfiút visszaadták édesanyjának, Jancsit pedig Évának. A két nő kezet fogott. Sukán számlálása szerint 12000 ágyúgolyó volt a falban. Bornemissza Gergely lett a vár főkapitánya!

ELEMZÉS

Keletkezési körülmények

1899-1900-ban írja. A Pesti Hírlapban folytatásokban jelenik meg.1901-ben könyv formájában is kiadják.

Célja

Példát keres a történelemben a hűségre, hazaszeretetre, kitartásra, s ezt az egri várvédők odaadó küzdelmével példázza.

Történelmi háttér

-1521-től folyamatos török támadások

-1541-az ország három részre szakad:

Magyar Királyság,

Oszmán Birodalom

Erdélyi Fejedelemség

-1552-Eger ostroma

-Közel 150 évig fosztogat a török

Helyszínek

-Keresztesfalva

-Szigetvár

-Mecsek országútja

-Buda

-Héttorony

-Debrecen

-Gyalu(Izabella téli szállása)

-Sopron

-Eger

Varsányi Miklós (Dobó kéme, levélhordója) jellemvonásai

Bátor: a kémkedések alatt nem félt a török közelébe menni

Talpraesett: Évával kiváló tervet eszeltek ki

Önfeláldozó: életét is kockára tette, amikor meggyújtotta a puskaporos hordót

Kitartó: nem adta fel soha az ásást

Tulajdonságok

Hős: Bornemissza Gergely

Rokonszenves: Vicuska

Ellenszenves: Jumurdzsák

Bölcs: Dobó

Együgyű: Hajván

Áruló: Hegedűs

Tiszteletre méltó: György barát

Három fontos tárgy, melyeknek végigkövethető útjuk:

-gyűrű

-kard

-térkép

Vázlat

I.HOL TEREM A MAGYAR VITÉZ?

-Gyerekrablás

-Gergő kardot kap Dobótól

-Kegyelem az amulettért

II.ODA BUDA!

-A szerencsétlen robbantás

-Gergely török fogságban

-Oda Buda! (Török Bálint fogságban)

III.A RAB OROSZLÁN

-Török Bálint raboskodása

-Az ’olaszok’

IV.EGER VESZEDELME

-Jancsikát elrabolják

-Eskü

-Az ostrom kezdete

V.HOLDFOGYATKOZÁS

-Alagúti kaland

-Csata

-Erkölcsi győzelem

Szereplők:

Luise Palffy; Lotte Körner; Ludwig Palffy, apuka; Luiselotte Körner, anyuka; Ulrike kisasszony, nevelőnő; Muthesiusné, igazgatónő; Gerda kisasszony, nevelőnő; Trude; Brigitte; Christine; Monika; Steffie; Hilde Sturm; Stróbl, udvari tanácsos, Pepike, kutya, Gerlach kisasszony, Resi, szobalány; Bruckbaur kisasszony, tanítónő; Linnekogel kisasszony, tanítónő; Anni Habersetzer; Gabele úr, festő

Műfaja: regény, tizenkét fejezetből áll.
Helyszínek: Bühl-tavi Tó-Bühl gyermeküdülője; München; Bécs
A rövid tartalom:
1. fejezet
Történetünk a Bühl-tavi Tó-Bühl gyermeküdülőjében kezdődik. Egy csapat kislány nyaral itt, ebben a hegyi falucskában. Mindegyikük közül a legvidámabb a kilencéves Luise Palffy, aki Bécsből érkezett. A vidám szórakozást azonban különös esemény zavarja meg: egyik délután húsz új kislány érkezik. Köztük van Lotte Körner, aki megszólalásig hasonlít Luisére, csak Luise fürtöket, Lotte pedig copfokat visel. És a két kislány nem ismeri egymást: az egyikük Bécsből, a másikuk pedig Münchenből érkezett.
Luise egyáltalán nem örül annak, hogy az új jövevény pontosan úgy néz ki, mint ő, és barátnőivel azt tervezgeti, hogy hogyan álljon bosszút a másik kislányon. A gyermekotthon vezetői nagyon különösnek találják a két kislány hasonlóságát, és megpróbálják összebarátkoztatni Luisét és Lottét: az egymás melletti székeket kapják az ebédlőben. A harcias Luise azonban sípcsonton rúgja Lottét. A kezdeti harag azonban gyorsan elszáll. Éjszaka a megbántott és szelíd Lotte zokog az ágyában, Luise pedig megsimogatja. A két kislány tehát fegyverszünetet köt.

2. fejezet
A fegyverszünettől a békéig azonban még hosszú az út. Vagy mégse? A két kislány a kezdeti ijedség után gyorsan összebarátkozik. Befonják Luise haját is, és a két kis copfos lefényképezteti magát. A fotókból a fényképész másolatokat küld a helyi lapoknak a két kislány tudta nélkül.
Majd kezdődik az ismerkedés. Hamar fény derül arra, hogy a két kislány ugyanazon a napon született Linzben. Ez nem lehet véletlen. És az sem, hogy Luisenek csak apukája, Lottenek pedig csak anyukája van. Lotte édesanyjának fényképe alapján pedig megszületik a boldog felismerés: “az én anyukám a mi anyukánk”. Így hát nem véletlen a hasonlóság, hanem Luise és Lotte ikertestvérek.
Muthesiusné és Ulrike kisasszony a lányok születési adatai alapján ugyanerre a felismerésre jut, de mivel azt hiszik, hogy az ikrek mit sem sejtenek, úgy döntenek, hogy nem szólnak nekik, hanem a sorsra bízzák, hogy kiderül-e vagy sem.

3. fejezet
Telik-múlik az idő. A két kislány minél jobban meg akarja ismerni egymás életét. Rájönnek, hogy a szüleik elváltak, és elfelezték őket, de persze, nem tudják, hogy mi volt erre az okuk. Luise levélben fényképet kér az édesapjától, hogy a fotót Lottének adhassa. A falusi fényképész róluk készült képei is elkészülnek, de a kislányok nem küldik haza a két Lottit ábrázoló képet, hanem másban mesterkednek. De vajon miben?

4. fejezet
Luise és Lotte minden idejét együtt tölti. Titokzatos jegyzeteket készítenek. A két kislány nagy fába vágja a fejszéjét. Elhatározzák, hogy kicserélik egymást. Lotte Luiseként utazik Bécsbe, Luise pedig Lotteként Münchenbe. Ám nem könnyű egymás testvérének lenni: főként amikor eddig egészen különböző életet éltek, különböző ételeket szerettek� Még az iskolába vezető útvonalakat is pontosan le kell jegyzetelni.

5. fejezet
Luise megérkezik Münchenbe, és az anyuka nem vesz észre semmit. Lotte pedig ezalatt Bécsbe kerül, ahol édesapjával együtt az Imperial Szállóban ebédel. Az ismerős pincér Luise kedvencét: töltött palacsintát főz, amit viszont Lotte ki nem állhat. Azért megpróbál megbirkózni vele, de háromnál többet nem tud leerőltetni. Ebéd közben megérkezik Stróbl udvari tanácsos is, a kutyájával, Pepikével. Míg az emberek nem vesznek észre semmit: a kutya gyanúsan szagolgatja “régről ismert” barátnőjét.
Palffy apuka karmester, és nagyon lefoglalja a munkája (a szülők azért is váltak el, mert szinte minden idejét egyedül akarta tölteni a bohém művész), és ebéd után egyedül hagyja Lottét. A műtermébe megy, hogy zenét szerezzen, és Lotte majd este találkozhat vele az Operában, ahol a Jancsi és Juliskát vezényli.
Lotte azonban hasznosan tölti a délutánt, és átnézi a házvezetőnő, Resi könyvelését, amiben talál is egy-két hibát. Resi nagyokat néz, hogy mennyire megváltozott a kislány a nyaralás alatt.

6. fejezet
Luise anyukánál sokkal szerényebb életkörülmények közé kerül, mint amiket apukánál megszokott. Édesanyjának nagyon sokat kell dolgoznia, hogy meg tudjanak élni, és ezalatt a kislánynak kell otthon főzni. Szorgalmasan be is vásárol a marhahúsleveshez, ám a főzést nem olyan könnyű megtanulni. Luiselotte Körner hazaérve meglepetten tapasztalja, hogy Lotte (azaz Luise) elfelejtett főzni a nyaralás alatt. Ám különösebben nem ijed meg, inkább örül, hogy a lánya mostanában vidámabb és felszabadultabb.
Lotte ezalatt az Operában ül, és nézi, ahogy az édesapja vezényel. A kislánynak lefoglalt páholyba azonban egyszer csak belibeg egy fiatal hölgy, Gerlach kisasszony, aki élénken integet Palffy karmesternek, és ő is neki vissza. Lotte megijed, hogy édesapjának van valakije, hiszen ikertestvérével abban mesterkednek, hogy újra összehozzák a szülőket. A kellemetlen operabeli élmény miatt a kislány rosszat álmodik.

7. fejezet
Telnek-múlnak a hetek és a hónapok. A két kislány megkezdi az új tanévet az új iskolákban. A tanárok csodálkoznak egy kicsit, hogy a lányok írásképe megváltozott: Lotte figyelmetlenebb, lustább, ámde talpraesettebb lett, Luise azonban szorgalmasabb és félénkebb, szelídebb.
Az anyuka örül a változásoknak, és ő is kezd megváltozni: kétnapos hétvégi kirándulásra viszi a lányát, ami csodálatos élmény lesz mindkettőjük számára. Ezalatt a karmester úr elkezdi komponálni az új gyermekoperáját és zongoraleckéket ad a másik lányának. És Lotte legnagyobb fájdalmára egyre szorosabbá szövődik közte és Gerlach kisasszony között a románc. Tehát minél gyorsabban tenni kell valamit!

8. fejezet
A bécsi lakás szomszédjában Gabele festőművész műterme van. Lotte időnként átjár hozzá, hogy a bácsi lefesthesse. A művész panaszkodik a kislánynak, hogy a műterem ablakai túl kicsik, és a festéshez több fény kellene. Lotte kigondol egy remek tervet: nagyszerű lenne, ha édesapja elcserélné a körúti műtermét Gabele úréval. Így a karmester úr a szomszédban lehetne, és egymás mellett lehetne apa és lánya. Lotte azonnal fel is keresi édesapját, hogy elmondja neki az ötletét, ám Palffy úrnak nem tetszik a dolog, Gerlach kisasszonynak pedig még kevésbé. A hölgy megpróbálja elhidegíteni az apát és lányát.
Lotte nagyon szomorú, bánatát még jobban fokozza, hogy apja bejelenti: el akarja venni feleségül Irene Gerlachot.
Lotte kétségbeesésében felkeresi a hölgyet, és megkéri, hogy hagyja őket békén. A kisasszony kidobja Lottet az otthonából.
A kislány csüggedten érkezik haza, és láza is van. Resi azonnal ágyba parancsolja, és kihívja az orvost. Lottenek idegláza van, és nagyon rosszul van. Az édesapa nagyon megijed, és nem mozdul a betegágy mellől.

9. fejezet
A bonyodalmak fokozódnak. Münchenben Körner anyuka egy helyi lapnál szerkesztőként dolgozik. Egyik nap beérkeznek az újsághoz a két ikerlány fotói, amit a Bühl-tavi Tó-bühl fényképésze készített. Az anyuka először elképed, majd Lotte tanárához szalad, akitől megkérdezi, hogy lehetséges-e az, hogy Lotte valójában nem is Lotte. A tanárnő először nem érti a dolgot, majd az anyukával közösen rájönnek, hogy a nyáron a gyermeküdülőben gyerekcsere történt. Körner mama otthon leleplezi Luiset, aki töredelmesen bevall mindent. Az anyai szív mindent megbocsát, és boldogan öleli magához a másik gyermekét.

10. fejezet
Mivel Lottetól már régóta nem érkezik levél Bécsből, az anyuka és Luise aggódik. A két kislány édesanyja felhívja a volt férjét, és elmond neki mindent. Mikor megtudja, hogy Lotte beteg, azonnal úgy dönt, hogy Luisevel együtt Bécsbe utazik. Újra együtt a “család”. Resi, az udvari tanácsos és Pepike, a kutya egy kicsit össze van zavarodva a megkettőződött nőszemélyek miatt. Lotte állapota határozottan javul, amikor az édesanyja megérkezik. Láthatóan a karmester úr is örül, hogy újra láthatja volt feleségét, és összeveszik a sértődött Gerlach kisasszonnyal.

11. fejezet
Elérkezik október 14-e, a két kislány születésnapja. Ajándékul azt kérik a szülőktől, hogy mostantól fogva ne kelljen elválniuk, és így, négyen együtt élhessenek. A szülők leülnek tanácskozni. Hosszas magyarázkodások és bocsánatkérések következnek, majd a két felnőtt úgy dönt, hogy újra megpróbálják együtt. Luise és Lotte majdnem kibújik a bőréből. Úgy tűnik, hogy az elveszett boldogság pótolható.

12. fejezet
A szülők újra összeházasodnak, és beíratják másik lányukat is a bécsi iskolába. És hogy az öröm még nagyobb legyen: Palffy apuka egy nagyszerű hírt jelent be: elcserélte műhelyét Gabele úréval, úgyhogy ezután a közvetlen szomszédban fog zenét szerezni. Luise és Lotte nagyon boldog, és büszkék magukra, hogy összehozták a szüleiket. A szomszédban pedig felcsendülnek az elkészült gyermekopera hangjai.