Olvasónaplók-Kötelező Olvasmányok Röviden-Elemzések » Archívum » BRECHT: Kurázsi mama és gyermekei-Elemzés

Payday loans
BRECHT: Kurázsi mama és gyermekei-Elemzés

BRECHT: Kurázsi mama és gyermekei-Elemzés

BRECHT: Kurázsi mama és gyermekei
(1938-1939)

Miért realista mű a kurázsi? a nép számára szembeállítja a realista álláspontot az ideológiákkal: a háborúk katasztrófát jelentenek a nép számára, semmi egyebet, se magaslatokat, se üzletet, nem foglal el morális álláspontot, vagyis nem a pillanatnyilag uralkodó morálból indul ki, de erényes.

a szereplők cselekedeteit olyan indítékokkal magyarázza, melyek, ha felismerik és figyelembe veszik őket, megkönnyítik az emberek számára a cselekvést. a mű az emberek többségének jelenlegi tudatával számol.

(BRECHT: MUNKANAPLÓ, 41. 4. 22.)

Az epikus színház elméleti alapjainak megfogalmazása és néhány sikeres darab (Koldusopera, Mahagonny), majd kísérletező tandrámák után írta meg Bertolt Brecht  legjobbnak tartott alkotásait, köztük a Kurázsi mamát, melyet skandináviai emigrációja idején,  közvetlenül a második világháború kitörése előtt fejezett be. Az írót személyes állásfoglalása, morális érzékenysége vezeti; a darabot újra meg újra pacifistának mondták” (Brecht). A mű történelmi háttérideje a harmincéves háború egy szakasza, az író azonban a háború zűrzavarát a maga javára kihasználni próbáló kisember típusával az örök kispolgári elvakultságot célozta meg, a náci Németországra is érvényesen. A darab 1938-ban keletkezett, mikor a drámaíró egy nagy háborút látott maga előtt: nem volt arról meggyőződve, hogy a ,magának és magáért’ való emberek tanulni fognak szerencsétlenségükből+” (Brecht). történelmi szempontból a darab egy kiskereskedőnő élményeit mutatja be, aki a háborúban üzleteket akar kötni és mindenét elveszti. [+] az egyedin túlmenően sorsa szimbolikus jelentőséget kap: németország képe bukkan fel, amint rablóháborúkat folytat, másokat és önmagát megsemmisítve, mit sem tanulva az egymást követő katasztrófákból.” (Munkanapló, 53. 1. 12.)

A Kurázsi mama forrása Grimmelshausen 17. századi, tíz részből álló kópéregénye (,A kalandos Simplicissimus’ (1.), melynek harmadik része ,Kurázsinak / Courasche / ,a csaló csavargónak élettörténete’). A regény az eredeti tőkefelhalmozás korának valóságát plebejus szemléletű, szatirikus elbeszélő stílusban ábrázolja, kritikusan, egy egyszerű közkatona szemszögéből. Brechtet megihlette a téma, az ironizáló tónus, a nézőpontválasztás. Kurázsi mama maga is picaro jellegű, kemény, a túlélési ösztön hajtotta leleményes figura (de a züllött perszónát Brecht háromgyerekes anyává alakította); a darab is kalandsorozat-szerkezetű. A vándorlás-motívum a jelenetek állandó eleme, az (ország)út – valóságosan és szimbolikusan is – meghatározó színhely.

Már az alcím (krónika”) műfajmegjelölése epikus cselekményt sejtet. A tizenkét önálló jelenetegységes (és songokkal szabdalt) tagolás mozaikszerűvé teszi a művet. Brecht nem lezárt, okozati  akciósort alkot; az egymáshoz lazán  kapcsolódó jelenetekben egyetlen szituáció variálódik: a középponti hős alkalmazkodik a háborúhoz, és minden döntésével saját vakságát teremti újra. A célirányos montázsolás a jelen állapotának és a jövő lehetőségeinek  vizsgálatára irányul,  a hétköznapi kisember tevékenységére, ezért hangsúlyozott az antiheroikus nézőpont is.

Az író objektív látásmódjának és kiteljesedő világképének következménye a modernizált, összetett mondanivalójú tézisdráma-műfaj és az új típusú parabolatechnika. Brecht célja didaktikus ([+] mert ha Kurázsi mama semmit sem tanult is, a közönség [+] mégis tanulhat az ő sorsából”); az általános igazságból, a  tanulságból indul ki, a mű egészét ebből építi, ennek rendeli alá; a mondandó szabja meg az eseménysor menetét. Brecht nem a valóság látszatát akarja kelteni, hanem vizsgálódik: az ember a vizsgálat tárgya”, a háború és haszonélvezőjének viszonya; az értékpusztítás és az értékrend-változások hatása a kisemberre; a kapitalizmus, a háború és a bűn kapcsolata. (Az író gondolataiban a pusztulás és a politika összekapcsolódik: a rothadás foglalkoztatja a leginkább: a kapitalizmusból csak tréfát űz” /Max Frisch/. Minden mozzanat igazolja az alaptételt: A háborút megfeji / Hát adózzék is neki” (1.), minden jelenetből levonható következtetésként az a tanulság, hogy az üzleteket a háborúban nem a kisemberek csinálják. Hogy a háború, amely az üzletek folytatása más módszerekkel, halálossá teszi az emberi  erényeket viselőik számára is, ezért harcolni kell ellene” (Brecht). A szereplők többször politizálnak”, ironikus hangú véleményeket és szólamokat ütköztetnek a háborúról, a vezetőkről. Az őrmester azt állítja, hogy a béke az disznóól, rend csak a háborúban van. Békében a nép elvadul.” A tábori pap kezdeti állásfoglalása szerint ez vallásháború. Nem közönséges, hanem különleges háború, a hitért vívják, s ezért Istennek tetsző”; a szakács, ellentmondva, általánosít: háború az, ahol sarcolnak, öldökölnek, fosztogatnak, egy kis megbecstelenítés se árt”. A svéd király hadjáratainak gúnyos jellemzése után (3.) levonják a következtetést: Ha az ember a nagyfejűek szavát hallgatja, úgy látszik, hogy ők csak istenfélelemből vezetik a háborút, s mindenért, ami szép, ami jó. De ha az ember jobban odakukucskál, kiderül, hogy nem olyan tökfilkók – a háborút a haszonért vezetik. Különben a magamfajta kicsiny ember nem is segítene nekik” (Kurázsi mama, 3.). Mindegy, hogy milyen köntösben (a protestáns  svédek, a katolikus németek látszólag vallási eszményekért harcolnak), de a birtoklásért, a harácsolásért folyik a küzdelem: fenn” hódításért, leigázásért, felszabadításért”; lenn”  élelemért, ruhaneműért. A túlélés reményében zászlót-hitet változtatnak (ahol mindenki derék lutheránus”, ott, ha fordul a kocka, mindenki derék katolikus”); mindenki részese a háborúnak: az elembertelenedett katonák, a kurvává váló lányok, az árulóvá lett parasztok. A tomboló nyomor és az erkölcsnélküliség  romlásba dönt: amikor egy zacskó sóért az ekéjüket” adják oda és apácákat érnek rabláson” (9.), a tisztesség, a hazafiság érvénytelenített fogalommá válik; az értékek, erények eladása” kerül a legkevesebbe: a becsület elveszett, de egyéb semmi” (3.); elfogadott morális alap”, hogy a tízparancsolatnak haszna nem volt még sosem” (Salamon-dal).

Az időmúlást, a helyszínváltásokat a jeleneteket bevezető, vetített vagy táblára írt, az epikus jelleget is erősítő feliratok közlik. Ezek a kivonatok” a gondolatokra, a lényegesre hívják fel a figyelmet: követhetők ugyan a történelmi idő tizenkét évének eseményei is 1624-től 1636-ig, mindez azonban csak annyiban érdekes, amennyiben ironikus összefüggésbe hozható a kisszerű üzleti ügyekkel, amennyire a külső események a seftelési lehetőségeket befolyásolják. (Kivételes a 9. jelenet hosszabb, pontos háttérrajza a háború 16. évéből: Németország elvesztette lakosságának több mint felét+” stb., s bár ez a bevezető is indoklássá, a koldulás magyarázatává válik, itt a stílus tárgyilagos  marad.) A többi feliraton a nagy” fordulópontok lecsapódásának ironikus volta a meghatározó: Tilly magdeburgi győzelme Kurázsi mamának négy tiszti ingbe kerül” (5.), Wallhof erődje előtt viszontlátja fiát – szerencsés kappaneladás” (2.). (Az író szerint a feliratoknak kritikus minőséget kell tartalmazniuk; ellentmondást kell tudtul adniuk, [+] a dialektikának, az ellentmondásosságnak [+] konkréttá kell válnia.”) A Kurázsi mama-féle  nézőpontból sajátságosan köznapiak a világesemények: nekem az a történelmi pillanat, hogy a lányomat fejbe vágták.” (6.)

A nagyfejűek” halála is többszörös gúnyolódási alkalom ebből a perspektívából. Tilly temetésekor (1632) – a tábori pap által kommentált távoli dobszó és gyászzene közben – a markotányosnő leltározik és anekdotázgat: Bizony kár a zsoldoskapitányért – huszonkét pár harisnya -, hogy így a fűbe harapott, mint mondják, baleset érte. A mezőben köd volt, az volt a hibás [+] eltévesztette az irányt, előrekeveredett, és a csata kellős közepén bekapott egy golyót – már csak négy viharlámpás van hátra.”

A komikumot fokozza, hogy a katonák elszelelnek” a temetésről, mert előre megkapták zsoldjukat, harangozni meg nem lehet: épp az elesett főkapitány parancsára lőtték szét a templomokat” (6.). Amikor Gusztáv Adolf, a svéd király elesik a lützeni csatában” (1632), a háború véget is érhetne, és akkor a béke Kurázsi mama üzletét tönkremenéssel fenyegeti” (8.).

Az események fő vonulatát a markotányosnő üzletmenete adja, aki  kalmárkodása közben egymás után veszíti el három gyermekét – így alakul ki a mű hármas tagolása (3., 8., 11.). A darab

szerkesztésében a tanulságnak rendelődik alá az ellentételező jelenetsorrend: a mű felezőpontján Kurázsi mama megátkozza a háborút (mintha tanult volna már szerencsétlenségéből), erre csap rá a (rögtön ezután) bevágott felirat: Kurázsi mama kalmárpályafutásának magaslatán”, majd a hősnő első megszólalása: Nem engedem, hogy elvegyétek a kedvem a háborútól [+] lekaszálja a gyöngéket, de azok békében is elvesznének”(7.). Ironikusan ellenpontozó szerkesztési elvek érvényesülnek Eilif két jelenetében (2., 8.), ill. a békés (10.) és a feldúlt parasztházak képében (11.). Kattrin sorsának bemutatását az előkészítés, a felvezetés és a fokozásos tendencia szabja meg: a háború okozza némaságát (mikor kicsi volt, egy katona betömte

a száját”); megverik és végleg elcsúfítják (6.); megtudja, hogy anyja rá hivatkozva

– nem hagyom itt a lányomat” – nem változtatja meg életmódját, ezért szökni próbál (9.); végül másokért feláldozza önmagát (11.).

Visszatérő figura Yvette (3., 8.), aki saját magát árulva átvergődik mindenen, s amikor a felszedett” hajdani óbester bátyjának özvegyeként előkerül, megállapíthatják róla, hogy van legalább egyvalaki, aki vitte valamire a háborúban”. Ugyanígy újra megjelenik a Lamb Péterré nevesedett szakács is (2., 3. és 8., 9.); aki, miután összeáll Kurázsi mamával, a szabadulás lehetőségét is felajánlja az asszonynak (hollandiai kocsmároskodás formájában), de Kattrin magára hagyása árán.

A név nélküli elvi figurák közül a leggyakoribb útitárs (és hivatásának ironizálási lehetőségei miatt legfontosabb is) a véleményváltogató, önellentmondásos tábori pap gúnyosan rajzolt, morálisan süllyedő”, átvészelő alakja. Megértő és vádló egyszerre: azok a bűnösök, akik háborút csinálnak, s állatot az emberből” / a háború kielégít minden szükségletet [+] ellövik a fél lábadat, erre irdatlan ordítozásba csapsz, mintha valami nagy eset történt volna, de aztán megnyugszol vagy pálinkát kapsz, végül megint csak ugrabugrálsz. [+] és mi gátol, hogy ne sokasítsd a fajtádat, akármilyen mészárlás folyik [+] s akkor a háború megkapja a te ivadékaidat is, s velük masírozhat tovább” / mióta elzüllöttem, megjavultam. Nem tudok többet katonáknak prédikálni”.

A songok közül a groteszk kínálgató nóta” keretezi a művet; a zárlatban, az üres kocsiját egyedül húzó Kurázsi záródalaként tragikus ironikus fokozás: aki még nincs föld alatt / Kapcát cserél és talpra áll”. A két kulcsfontosságú song (a Nagy Kapituláció, ill. a Salamon-dal) a két fiú halálát követő jelenetekben (4., 9.) hangzik fel.

A nyitó jelenet a család ironikus bemutatása: informál Kurázsi bátor akciójáról, melynek gúnynevét köszönheti (a rigai tüzérségi tűzön” kelt át, hogy eladhasson ötven, már penészedésnek indult cipót), majd mozgalmas életútját reprezentálja finom kis famíliája” (Fierlingné Eilif fia ‘ Nojocki’, egy lengyeltől, de egy francia nevelte”; Stüsszi ‘Kovács’ apja svájci pallér volt, nevét magyar nevelőapja miatt kapta; Kattrin Haupt pedig félnémet). A bemutatkozó szituáció orákulum-jelenetbe vált át: Kurázsi mama cetlihúzásos jóslásából már ekkor tudható, hogy mindhárom gyerekét eléri a háborúban a halál. Azt hiszi, saját gyerekeit megóvhatja, pedig elvesztésükért kétszeresen is ő okolható: egyrészt – épp az ő elveivel ellentétben – gyerekei nem tanultak meg alkalmazkodni; másrészt a markotányosnő mindhárom halál bekövetkeztekor (sőt, az ezeket előkészítő jelenetekben is) üzleteléssel foglalkozik. Ezen az ismétléssorozaton alapul a mű tanulsága: amíg ő alkudozik, Eilif katonának áll (2.); sokáig egyezkedik a váltságdíjról, ezalatt Stüsszit kivégzik (3.); az ő pálinkáján lerészegedett katona veri meg az áruért járó Kattrint (6.); üzletelni megy, így nem tudja megmenteni Eilifet (8.); a városból menekülőktől olcsón akar portékához jutni, ezért nem akadályozhatja meg lánya végzetes dobolását (11.). Tragikus ismétléssor büntetése is: el sem temetheti őket, mert Stüsszit önvédelemből nem ismerheti fel, így a fiú dögtemetőbe” kerül, akárcsak később Eilif (az ő esetében fokozott a tragikomikum: koldusbotra jutott anyjának utolsó reménye, hogy találkoznak – s a fiú már rég halott); Kattrin holttestét anyja a parasztokra hagyja, mert gyorsan odébb kell állnia.

A figurák nem egyénített jellemek, hanem elvi magatartásformák: aki képes felismerni a helyzeteket és alkalmazkodik, életben marad (Kurázsi, szakács, pap, Yvette), aki nem, az szükségszerűen meghal (a két fiú). És sor kerül egy akcióra is a háború ellen (a néma Kattrin)” (Brecht).

A csatamezők hiénájának”, az éles nyelvű, haszonleső-alkalmazkodó központi szereplőnek nem jut eszébe, hogy nagyon nagy olló kell ahhoz, ha a háborúból ki akarja vágni a maga részét” (Brecht). A lételemévé vált szerzési vágy és a túlélés ösztöne hajtja. A háborúból él, ezért adóznia kell” neki; haszonélvező és eszköz, így vétkes is, áldozat is egyszerre. Élettapasztalatán alapul a Nagy Kapituláció dalában megfogalmazott meggyőződése: nyelni kell, nincs más oltalom”. A kisember hétköznapi bátorságának megtestesítője: A szegény ember nem élhet kurázsi nélkül. Különben elveszett [+] És hogy pápát, császárt tűrnek, az meg éppen félelmetes bátorság, mert az életükbe kerül.” Összetett figurájában a falstaffi cinikus morál egyesül Niobé saját gyermekeit is elvesztő keménységével. Gyerekeinek életével is üzletel, anyai érzései és seftelő kapzsisága között kell döntenie, de egész életmenete a rossz választások sora. Kocsija szinte a negyedik gyereke (Lánya megmenekül, az ekhós szekér is, de becsületes fia meghal”); a záróképben az üres szekér leplezi le teljes magára maradtságát, kisemmizettségét; céltalan, stratégia nélküli útnak indulását. Más, szinte fetisizált tárgyak is szimbolikus szerepűvé válnak: Kurázsi dühöng az áldozatok kötözésére használt tiszta ingek miatt; díszes övre alkudozik, amikor Eilifet elviszik; a dob Kattrin, az eldugott zsoldpénz Stüsszi vesztét okozza. A felfordult világban általában is eltorzult a tárgy-ember kapcsolat: a parasztok életüket, családjukat nem féltik, de árulásra is hajlandók, mert az ökör mindennél fontosabb nekik” (11.).

Az okos” Eilif a hőst játszó gátlástalan, brutális katona, aki nem ismeri fel a változó értékrendet: a háborús erény a békében bűn lehet. Az ostoba, de becsületes” Stüsszi nem szolgáltatja ki a lutheránusok zsoldját a katolikusok fogságában. Kattrin viszont tiszta, emberséges, megszállottan gyermekszerető (jelképesen néma) hős. (Kegyetlen meggyilkolásakor jelenik meg a színen nyíltan a háború.) A normális életre vágyó, de minden reményét vesztett lány egyre elszántabb városmentő dobolása – a Brechtnél ritka – katartikus pillanat. (Ezt azonnal meg is semmisíti az irónia: a pusztítás még évekig tart, anyja pedig nem változik.) Kattrin hőstette túlmutat az elidegenítésen, embersége, együttérzése a nézőkét is kiváltja. Szokatlannak tűnhet az érzelmi hatáskeltés, bár Brecht szerint az epikus színház semmiképpen sem mellőzheti az emóciókat”. Miközben az egész művet áthatja az elidegenítés és az irónia, a szerzői jegyzetek szerint kifejezetten beleélést elváró jelenetek is vannak – így még élesebbek a kontrasztok.

A lírai betétek, a songok a gondolati szálhoz kapcsolódva, de tartalmilag és formailag elkülönülve fokozzák a kizökkentő hatást. Előreutalnak, összekapcsolnak idősíkokat, prófétálnak (pl. Eilif dala a lányról és a huszárról saját pusztulását jelzi előre). A Nagy Kapituláció dalát Stüsszi halála után egy fiatal katonának énekli Kurázsi. Tanulságként felfedi magatartásának hátterét: ő is öntudatos, önérzetes fiatalból vált (szükségszerűen) megalkuvóvá. Élettapasztalatának ironikus foglalata a halmozott bölcsesség- és közmondássor (kéz kezet mos, ne fuss fejjel a falnak, addig nyújtózz+, fogd be a pofád”). A Koldusoperából ismerős, módosított Salamon-dal az erények, értékek viszonylagosságát ironizálja, egy-egy strófa a főszereplők sorspárhuzama: Salamon bölcsessége Kurázsi leleményét, Caesar bátorsága Eilif hősiességét, Szókratész jelleme Stüsszi becsületességét idézi, Szent Márton irgalma Kattrin jóságát – az uralkodó tulajdonságok kicsiket és nagyokat egyaránt tönkretesznek, mert az erény nem fizetődik ki, csak a komiszság, ilyen a világ, pedig nem kéne, hogy ilyen legyen”.

A Kurázsi mama és gyermekei Brecht válasza Schiller Wallensteinjére, de válasz Shakespeare V. Henrikjére, Corneille Cidjére [+] azaz minden olyan műre, amely a hősiességet dicsőíti, vagy a nemzeti eszményeket magasztalja” (Brustein).

A mű részleteit Nemes Nagy Ágnes fordításában idézzük.

Nincs Hozzászólás »

Még senki nem mondott róla véleményt.

RSS csatorna a hozzászólásokhoz. TrackBack URL

Mondj véleményt róla!