Johann Wolfgang Geothe: Faust

Ez a mű Geothe legnagyobb alkotása. Csak nem hatvan éven át, készült: 1773-tól a költő majdnem élete végéig dolgozott nagy művén.

Műfaja: emberiségköltemény

Témája:

Az ember életútja

Az emberiség belső fejlődése

Főbb szereplők:

• Faust: A XV-XVI. Század fordulópontjában valójában és egy nagy mágus hírében álló doktor Faustus.
• Mefisztó: (Mefisztopheles): a tagadás szelleme.
• Wagner: tudós filiszter, Faust ellentéte.
• Margaréta: A korabeli német  drámahősnők rokona,  (pl. Schiller Lujzája az Ármány és szerelem című „polgári szomórújátékˇ-ban ) a naiv  természetesség  képviselője.
• Márta: Margaréta  édesanyjának kontraszt figurája; feslett, kíváncsi, keritő szomszédasszony
• Bálint: Margaréta bátyja; nem egyénített figura. A mások véleményének uralma lenyomja benne a testvéri szeretet.

I.rész

A megöregedett Faustus doktor csalódott a tudományban, amelyre életét áldozta. Sem a megidézett Földszellem emelkedettsége, sem famulusa, Wagner földhözragadt gondolkodása nem tudja kivonni a kétségbeeséstől. Már-már kiissza a méregpoharat, amikor megszólalnak  a húsvéti harangok, és ez visszatartja az öngyilkosságtól. Magányából kitörni vágyik. Sétálni indul famulusával az ünneplő városba. Mindenhonnan tisztelet árad felé, ami újra feleleveníti  a benne a hiábavalóság érzetét. Egy fekete kutya haza kísérte őket.

Dolgozószobájába visszatérve nekilát az Újszövetség fordításának. De már az első sor kulcsszavánál elakadt. A kutya, aki hazáig követte, egyszer csak vándordiákká változik. Ő Mefisztó. Faust  fogva akarja tartani, de sikertelenül. Második beszélgetésükben szerződést kötnek. Faust feltétele: csak akkor viheti el az ördög a lelkét, amelyben boldognak, elégedettnek érzi magát.

Először egy kocsmai tivornyázásba vetik magukat, de diákok durvasága viszolgással tölti el Faustot. Undorítja a következőállomás, a boszorkakonyha is, egészen addig, míg egy varázstükörben meg nem pillantja egy csodálatosan szép nőt. Mephistopheles a boszorkánytól varázsitalt kér, amelytől Faust megfiatalodik.

Az utcán, amikor megpillantja Margarétát, a varázstükörben látott szépséggel azonosítja és beleszeretett. Mefisztó és Márta asszony közéműködésével és ajándékokkal hamarosan sikerül elcsábítania. A szerelmes éjszakán Margaréta halálos addig, altatót ad be anyjának, majd egy titkos légyotton rájuk tör bátyja, Bálint, akit Faust megöl. Margaréta  állapotos lesz, egyedül marad szégyenével, mert Faust elmenekül. A bűntudat is gyötri anyja és bátyja halála miatt. Kétségbeesésében megöli újszülött gyermekét. Börtönbe zárják.  Faustot most boszorkányszombatra viszi Mefisztó. Az  érzéki csalódásnak Margaréta  árnyának megjelenése vet véget. Amikor  Faust megtudja , milyen helyzetbe került szerelme

és végső  soron ő az oka mindenek, azt kéri Mefisztótól, mentsék meg a lányát . Bejutnak a börtönbe, és már nem ébreszt benne szerelmet Margaréta csókja, ki akarja vinni a tömlöcből, de a lány nem megy vele. Egy égi hang közli vele, hogy Margaréta lelke mennybe jut.

II.rész

A  császári palotában Mefisztó tölti be az  udvari bolond szerepét. A császár egy monumentális udvari maszkjátékot rendez, melyben csodálatos lények vonulnak fel. Másnap derül ki :  Faust rendezte az egészet. Közben jó hírek érkeznek: a császári hatalom által kibocsátott papírpénz  megmentette a csődtől az országot.A császár azt kéri Fausttól, idézze meg  világ legszebb asszonyát, Helénát. Így is lesz; Heléna Paris királyfival érkezik. A férfiakat Heléna, a nőket Paris  szépsége  bűvöli el. Faust  a maga  számára akarja  Helénát megszerezni, ám közeledtére a szellemalakok eltűnnek.

Faust vegykonyhájában régi famulusának, Wagnernek sikerül mesterséges úton egy lombikembert, Homunculust létrehozni, aki megérzi, mennyire vágyóik Faust Heléna után, ezért Mefisztóval együtt a múlt álomvilágába röpíti.  A Walpurgis-éjben   csöppenek, amely a természetharmóniáját tükrözi.

Homunculus igazi létet kíván. Proteus a tengerbe veti, ahol a szép Galatea kagylóján elpusztul. Faust keresi a hús-vér Helénát, őt az alvilágba küldik, míg Mefisztó Walpurgis-éj torz lényei közül vegyül el.

Menelaosz spártai király palotájában, régi otthonában, Heléna rabnőivel áldozat bemutatására készül.Mefisztó – torz álarcban – feltárja, hogy valójában ők lesznek az áldozatok, ha csak nem szöknek meg vele. Úgy is tesznek. Megérkeznek a menedéket adó városba, ahol Faust, mint lovag fogadja őket. Nagy szerelem szövődik Faust és Heléna között, melynek gyümölcse lezuhan.. Heléna követi fiát a túlvilágra, Faustot is magával röpíti.

A valóságos világba  visszatérő Faust „roppant  célt” tűz ki maga elé: a tengertől akarja  visszahódítani a földet. Mefisztó parancsára azonban  előbb még egyszer  megsegíti  a császárt. Egy idős házaspár, Philemon és Baucis a gátépítéstől féltik kis birtokaikat. Faustot, aki maga is megöregedett, bosszantja a két öreg makacskodása, még is megrendülten veszi tudomásul, hogy amikor kunyhójukat felgyújtottál, ők félelmükben szörnyet haltak,

A meggazdagodott Faust házában egy hívatlan vendég oson be, a gond, amely megvakítja. Ezért hiszi Faust boldogan, hogy az ásók zaja azt jelenti az ő nagy műve épül, pedig csak a lemúrok  (a halottak ártó szellemei) ássák előre az ő sírját, Mefisztó parancsára. Faust mégis úgy érzi, hogy megtalálta azt a pillanatot, amely számmára a legszebb, s ezt ki is mondja. Mefisztó már mozgósítja is seregét, hogy vigyék el Faust lelkét. De angyali sereg jelenik meg, az viszi magával Faust lelkét. A mennybe vezető repülés közben Faust többek között Margarétával is találkozik, aki kéri, hogy ő gyámolíthassa a megvakított, tévelygő lelket. Kórus szólaltatja meg a végső eszmét: a való világ csak jelkép; a magasba az Örök Nőiség emeli fel az embert. Így Faust élete boldog megsemmisüléssel ér véget.