Móricz Zsigmond: Tündérkert

(az Erdély-trilógia első része)

Szereplők:

Lukács, hajdú

Iffjú Katalin, Imreffy felesége

Bethlen Gábor, székely főkapitány (1580-1629), Erdély későbbi fejedelme

(ur.: 1613-1629) (Magyarország későbbi nádora [ur.: 1620-1629])

Kornis Boldizsár, volt székely főkapitány, testőrségi főkapitány (megh.: 1610)

(báró) Sennyey Pongrác, oláhvezető (királyi tanácsos)

Kornis György (Boldizsár öccse), szolnoki főispán

Kendy István, volt kancellár, szamosújvári ispán

Kereszturi György, tordai kamaraispán

Kamuthy Farkas, tordai főispán

Kamuthy Balázs, Farkas öccse

Bánffy György, Pál apja

Bánffy Pál, kincstartó

Apor István, főúr

Wesselényi Farkas, főúr

Petky János, volt székely főkapitány

Kovacsóczy István (Bethlen Gábor későbbi kancellárja) (megh.: 1640[?])

Kemény Boldizsár (gyulafehérvári főispán)

Mikola János, kolozsi főispán

Weiss Mihály, brassói bíró (1569-1612)

Serbán Raduly, oláh vajda

Kereki Ferenc, a fejedelem udvarfija

Szerdahelyi Imreffy János, kancellár, generális

Homonnay Bálint, főúr

Báthory Gábor (1589-1613), Erdély fejedelme (ur.: 1608-1613)

Csapy Zsuzsanna, Kendy István felesége

Kornis Boldizsárné (Keresztury Katalin)

Sára, Bebekné, a fejedelemasszony unokanővére

Kamuthy Ádámné, Farkas és Balázs anyja

Palotsay Anna, a fejedelem felesége

Kamuthy Ádám, szász-lónai várúr

Vizkelethyné, a fejedelem udvarmesternője

(gróf) Bethlen István, Gábor öccse (megh.: 1648)

(Erdély későbbi fejedelme [ur.: 1630])

Csáky Krisztina, Bethlen István felesége

Rhédey Ferenc, váradi kapitány

Károlyi Katalin, Rhédey Ferenc felesége

Károlyi Zsuzsanna (1585-1622), Bethlen Gábor felesége (ház.: 1605)

Iffjú Éva, Imreffyné húga

Lónyay Farkas, hadnagy

Kristóf, deák

Géczy András, máramarosi főispán, kancellár

Nagy András, hajdúgenerális, udvari vicekapitány

Szilassy János, volt hajdú hadnagy, hajdúkapitány

Sárkány, katona

Körtvélyesi György, a fejedelem ajtónállója

Vincen Móré Gáspár

Csonka Bálint, volt hajdú alkapitány, hajdúsági királybíró

Foktűi Máté, református pap, udvari káplán

Báthory Anna, a fejedelem húga

Gyerőffy, főispán

Weiszburgerné, kolozsvári bíró húga

II. Mátyás (1557-1619), német császár (ur.: 1608-1619)

(gróf Maximilian) Trautmannsdorf, bécsi követ (1584-1650)

(gróf) Illésházy (István) (1540-1609), volt magyar nádor (ur.: 1608-1609)

Thurzó György (1567-1616), Magyarország nádora (ur.: 1609-1616)

Pálffy Katalin, Illésházy felesége (ház.: 1580)

Czobor Erzsébet, a nádor felesége (ház.: 1592)

I. Ahmed (1589-1617), török szultán (ur.: 1603-1617)

Révay Péter (királyi tanácsos, főudvarmester) (1568-1622)

Keresztessy Pál, hajdúkapitány

Mágóchy, Géczy öccse, Ferenc fia

Kapy Ákos, főúr

Dersffy Orsolya, Mágóchy Ferenc volt felesége, Eszterházy felesége (ház.: 1611)

(báró) Eszterházy Miklós, hadnagy (1582-1645)

(Magyarország későbbi nádora [ur.: 1625-1645])

Kendy Imre, István fia

Sennyey Pál, Pongrác fia

Poltháry Soós Fruzsina, Géczy felesége

Forgách Mária, Révay Péter felesége

Révay Ferenc, Péter öccse, trencséni főispán

Forgách Zsuzsanna (szül.: 1582), Révay Ferenc felesége (ház.: 1598)

Bánffy Pálné

Mojzes Katalin, Kamuthy Farkas felesége

Konstantin, moldvai goszpodár

Pázmány Péter, bíboros (1570-1637) (később esztergomi érsek [ur.: 1616-1637])

Bárdy Pál, a fejedelem apródja

Kákoni István, volt kincstartó

Bethlen Farkas (erdélyi tanácsúr) (megh.: 1616)

Török Katalin, a fejedelem unokahúga

Bánfi Dénes, a fejedelem húgának férje

Krajnik, a fejedelem húgának vadásza

Jaroszláv, lengyel követ

Kazi-Gerej, volt moldvai tatár kán

Maradék Bálint, gyulafehérvári borgazda

Sarmasághy, főispán

Basa István, nemes

Torma György, nemes

Sennyei Bálint, főúr

Kolosváry János, gyulafehérvári főbíró

Mikó Ferenc, Bethlen Gábor íródeákja (későbbi főudvarmestere, kincstartója)    (1585-1635)

Forgách Zsigmond, kassai főkapitány (1565-1621) (később országbíró, Magyarország nádora [ur.: 1618-1621])

Thurzó Szaniszló (1576-1625) (később Magyarország nádora [ur.: 1622-1625])

Żołkiewsky Szaniszló, lengyel királyi fővezér

Újvári, kapitány

Mihály, Kornis Boldizsár ispánja

Forgács Ferenc (1566-1615), esztergomi érsek (ur.: 1607-1615)

Szász János, gyaloghadnagy

Medgyessy Péter, szolgabíró

Körpedy Zsigmond, lovashadnagy

Szakmáry Gáspár, katona

Bertók, katona

Dobokai János, nemes

Basa János, lovászmester

Bornemissza Tamás, úrfi

Vajda György, Kendy István szolgája

Kálnoki, besztercei főkirálybíró

Mikó György, besztercei alkirálybíró

Iffjú Benigna, Imreffyné nővére, Sebestyén felesége

Sebestyén, besztercei gombkötő

Ostrosith, magyarországi követ

Pozsgay Orbán, magyarországi követ

(gróf) Erdődy (Tamás) (horvát bán, varasdi főispán) (1558-1624)

Zrínyi (György), magyarországi főúr (megh.: 1626)

Czobor, magyarországi főúr

Jakusit, magyarországi főúr

(gróf) Pálffy (Pál) (később országbíró, Magyarország nádora) (megh.: 1653)

(gróf) Nádasdy (Pál) (vasi főispán, királyi főudvarmester)

Balassa (Zsigmond) (királyi kamarás, nógrádi főispán) (megh.: 1623)

Dóczy András (szatmári kapitány, főpohárnok)

Zay (Lőrinc), magyarországi főúr (megh.: 1638)

(báró) Perényi (György) (zempléni és mosoni főispán)

(báró) Szunyog (Gáspár), magyarországi főúr

(báró) Ujfalussy (András) (királyi táblai ülnök)

Nyáry, magyarországi főúr

Lórántfi (Mihály), magyarországi főúr (megh.: 1614)

Scharffeneck, szebeni főjegyző

Lónyay Zsigmond (Bethlen Gábor későbbi tanácsosa, krasznai és beregi főispán)         (1593-1652)

Szilassy Pál, János öccse, a fejedelem udvarfija

Csáky István, főúr

Mindszenti Pál, a fejedelem pohárnoka

Michné, havasalföldi török vajda

Akirman, török bég

Bender, török bég

Kili, török bég

Izmail, török bég

Ibrahim, török basa

Omar, török basa

Prépostvári György, a fejedelem küldöttje

Hidy György, alkancellár

Zülfikár, temesvári török basa

Prépostvári Györgyné

Csiki István, püspök

Koppányi Mátyás, kanonok

Retteghy András, főúr

Kapy János, főúr

Rhédey Pál, főúr

Kurzák Demeter, feketehalmi várkapitány

Zerecsen János, Bethlen Gábor szolgája

Toldi Márk, szászsebesi várkapitány

Bethlen Gábor, Gábor fia

Sárvári Pap János, gyulafehérvári orvos

Juon, Bethlen Gábor ispánja

Bethlen Klára, Gábor lánya

Mikó Ferenc, hídvégi várúr

Kőrösy István, a fejedelem követe

János, hermányi várkapitány

Fekete Péter, hajdúgenerális

Kapy András (kolozsi főispán)

Gáspár, Bethlen Gábor szolgája

Weyrauch Dávid, kőhalmi királybíró

Mehemed, török bég

Nemes Balázs, székely kapitány

Horváth György, székely kapitány

Kálnoki János, székely kapitány

Fronius Mihály, szász katona

Tunyogi Gergely, hajdú

Pécsi Simon, Imreffy íródeákja

Pipali Mihály, hajdúkapitány

Buzás János, hajdúkapitány

Homonnay György, főúr

Rákóczy Lajos, főúr

Nemes János, főúr

János, pap

Chrestels János, brassói polgár

Kattner Bertalan, brassói polgár

Greissing Kristóf, brassói polgár

Tököli Miklós, főúr

Jantsó Pál, főúr

Benkner, szász királybíró

Hegyes Gergely, brassói követ

Iszkender, budai török basa

Mehmed, volt budai török basa

Negroni, bécsi követ

Terjáki Hasszán, török előkelő

Sahin Geráj, török basa

Szeád Eddin, török hodzsa

Gürcsi Mehemed, török kajmakám

Husszain, török csausz

Musztafa, török basa

Girej, moldvai tatár kán

Bánffy Demeter, a fejedelem követe

Mikó Miklós, székely főtiszt

Kovács Miklós, székely polgár

Rophaj Mátyás, székely főtiszt

Károly András, székely hadnagy

Allia Farkas, nagyváradi főkapitány

Ibrahim, török bég

Abaffy, tokaji kapitány

Jenei, kapitány

Petneházy, főúr

Ladányi, hajdúkapitány

Zámbó Mátyás, hajdúkapitány

Dezsőffy Gáspár, bihari várúr

Komáromi András, katona

János János, Géczy inasa

(Megjegyzés: a zárójelben szereplő tények, nevek és évszámok kiegészítések, a könyvben nem szerepelnek.)

A mű idején már nem élő, de abban említésre kerülő, Erdély történetében fontosabb szerepet betöltő személyek:

Báthory István (1533-1586), erdélyi vajda (ur.: 1571-1576), lengyel király

(ur.: 1576-1586)

Báthory Kristóf (1530-1581) (István bátyja), erdélyi vajda (ur.: 1576-1581)

Báthory Zsigmond (1572-1613) (Kristóf fia), erdélyi fejedelem

(ur.: 1588-1599; 1599-1602)

Báthory András (1566-1599), erdélyi fejedelem (ur.: 1599)

Báthory Boldizsár, Zsigmond bátyja

Kendy Sándor, István apja (kancellár, Báthory István tanácsosa), praktikás      (megh.: 1594)

Kendy Ferenc, praktikás (megh.: 1594)

Kendy Gábor, praktikás (megh.: 1594)

Kovacsóczy Farkas (István apja, Báthory István és Zsigmond kancellárja),        praktikás (1540[?]-1594)

Gergely, deák, praktikás

Ifjú János, praktikás

Forró János, praktikás

Bethlehem Gábor

(gróf) Széchy György, gömöri főispán, királyi főudvarmester, főkapitány

Székely Mózes, erdélyi fejedelem (ur.: 1603)

Bocskai István (1557-1606), erdélyi fejedelem (ur.: 1605-1606)

Kátai Mihály, kancellár

(báró) Rákóczy Zsigmond (1544-1608), erdélyi fejedelem (ur.: 1606-1608),

a fejedelem elődje

Mihály (Mihail Viteazul) (megh.: 1601), havasalföldi oláh vajda (1593-1601)     (moldvai oláh vajda [ur.: 1600]), Serbán Raduly elődje

I. Rudolf (1552-1612), német császár (ur.: 1576-1608), Mátyás bátyja és elődje

Básta (György), császári hadvezér (1544-1607)

(Giovanni Giacomo Barbiano di) Belgiojoso, olasz császári hadvezér

(megh.: 1626)

Ibrahim, török szultán

III. Muhammed (1566-1603), török szultán (1595-1603), Ahmed apja és elődje

Mahmud, győri török bég

Jahja, török janicsáraga

Said, budai török basa, Mahmud elődje

Kornis Gáspár, György és Boldizsár apja (megh.: 1601)

Ecsedy Báthory István, országbíró, a fejedelem nagybátyja

Palotsay Ádám, a fejedelemasszony apja

Mágóchy Ferenc, munkácsi várúr, vicegenerális

Dengeleghy Mihály, a fejedelem unokahúgának volt férje

Sziny Klára, Bethlen Gáborné anyja

Puky István, Bethlen Gábor nagybátyja

Eössy Adorján, Pécsi nevelőapja

(Megjegyzés: a zárójelben szereplő tények, nevek és évszámok kiegészítések, a könyvben nem szerepelnek.)

Történelmi előzmények:

Az 1526-os mohácsi vésszel Magyarország területére betört a török. Az I. Szulejmán vezette sereg a Duna mentén haladva egyre nagyobb területeket hasított ki az országból, s végül 1541-ben elfoglalták Budát is. A még megmaradt északi és nyugati részekre I. Ferdinánd révén a Habsburgok tették rá kezüket, így a magyaroknak csupán a keleti végek maradtak. Az önálló erdélyi fejedelemség megalapítója az utolsó király, Szapolyai János kiskorú gyermekének, II. Jánosnak gyámja, Martinuzzi Fráter György lett. Ettől kezdődően Erdéllyel, mint komoly politikai hatalommal kellett számolni. A térség ugyanakkor nem volt független: hűbérura a mindenkori szultán volt. Erdély több szempontból sem volt egységes állam. Területén három nemzet fiai osztoztak: az ország középső részén főleg magyarok laktak, a déli, gazdag városok a mintegy 450 évvel ezelőtt bevándorolt németajkú szászok birtokában voltak, az őslakos székelyek pedig a legszegényebb, keleti részeken éltek. Külön közösséget alkotott a Partium és az Alföld területén letelepedő nincstelen, katonaviselt réteg, a hajdúk, akik jó pénzért szívesen biztosítottak bárkinek fegyveres támogatást. A religionális megosztottság is erőteljes volt. Az 1568-as tordai országgyűlés eredményeképp Erdélyben négy vallást: a katolikust (pápista), a reformátust (lutheránus), a kálvinistát (protestáns) és az antitrinitáriust (unitárius) ismerték el hivatalosan. II. János halála után a rendek Báthory István nagybirtokost választották vajdává. Uralkodása idején bőség és béke köszöntött Erdélyre, de Báthoryt 1576-ban lengyel királlyá választották, és emiatt kénytelen volt elhagyni az országot. Utódja bátyja, Báthory Kristóf lett. 1588-ban aztán Kristóf fia, Báthory Zsigmond került hatalomra. Sokan azonban bátyját, Boldizsárt látták volna szívesebben a trónon, s szövetkeztek ellene. Zsigmond 1594-ben elfogatta a “praktikásokat”, s Boldizsárral együtt kivégeztette őket. Az uralkodó I. Rudolf unokahúgát vette feleségül, s a császár ekkor adományozta neki a fejedelmi címet. Zsigmond 1595-ben bekapcsolódott a Rudolf által indított 15 éves háborúba. Kezdetben győzelmeket arattak a török felett, de 1596-ban a mezőkeresztesi csatában döntő vereséget szenvedtek. Rudolf, hogy egyre növekvő pénzügyi nehézségeit kompenzálja, Erdélyre küldte Básta Györgyöt. A császári hadvezér garázdálkodása és a gyűlölt oláhok vezetőjével, Mihály vajdával való szövetkezése általános felháborodást keltett. Ezt látva Zsigmond háromszor is lemondott a trónról (ideiglenesen Báthory András vette át a hatalmat), de mindannyiszor hagyta magát rábeszélni a visszatérésre. Végül 1602-ben végleg elhagyta az országot. Székely Mózes rövid hatalomra jutása után az anarchikus állapotoknak a Bocskai István nagybirtokos vezette felkelés vetett végleg véget. Bocskai a hajdúk támogatásával az 1604-es álmosdi csatában győzelmet aratott, s nemsokára sikerült kivernie Erdélyből a császári csapatokat. 1605-ben fejedelemmé választották, majd még ugyanezen évben török segítséggel meghódította a Felvidéket és a Dunántúlt is. A harcokat az 1606-os bécsi, majd a zsitvatoroki béke zárta le. Az uralkodó azonban nem sokáig élvezhette munkája gyümölcsét. Egyesek szerint megmérgezték,  korai halálában valószínűleg Kátai Mihály kancellár vállalt tevékeny szerepet. Bocskait Rákóczy Zsigmond követte a fejedelmi székben. Uralkodása alatt a császári trónon is változás történt: 1608-ban II. Mátyás kikényszerítette bátyja, Rudolf lemondását. Rákóczy halála közeledtével utódjául Homonnay Bálintot jelölte meg, de előle a hajdúk támogatását megnyerő Báthory Gábor szerezte meg azt 1608-ban.

Történet:

A mű 1613-ban játszódik. Báthory Gábor, az “utolsó Báthory” hatéves, dicstelen, erdélyi fejedelemségének történéseit meséli el egészen haláláig, az eseményeket az utolsó esztendőbe sűrítve (tehát azok időpontja nem valósághű!). Ezenkívül nyomon követhetjük utódjának, Bethlen Gábornak, a későbbi “nagy fejedelemnek” hatalomra jutását a török segítségével.

Első könyv

1

Báthory Gábor kolozsvári palotájának egyik szobájában öltözködött. A feleségéhez készült, akit már … ideje nem látott, de nem igazán bánta, hiszen így alkalma nyílt az udvarban található szebbnél szebb hölgyeket elcsábítani. Éppen ezért őmaga rendelte el, hogy a fejedelemasszony ne jöjjön be Erdély területére, hanem Kamuthy Ádám szászlónai várában várakozzon, amíg ő az “ország dolgait” intézi. Hirtelen nyílt az ajtó, s legújabb szeretője, Imreffyné, kancellárjának felesége lépett be a szobába. Már várta őt. Átadott neki egy kulcscsomót, mely egy titkos folyosón keresztül az ő lakosztályába vezetett. Arra készült, hogy még ma este elszökik az asszonnyal feleségétől. Imreffyné távozott, ő pedig átment a szomszéd szobába, ahol köszöntötte a tiszteletére megjelent főurakat és követeket. Nemsokára megindult a díszes menet Szászlóna felé, ahol Palotsay Anna már a vár ablakából leste férjét, de a fejedelem egyáltalán nem sietett találkozni feleségével. Végül minden a hivatalos ceremónia szerint zajlott. A jelenlévők felsorakoztak a trónteremben, s hangos viváttal köszöntötték az uralkodó párt. Báthory boldog volt, mert már jövőbeli tervein gondolkozott, ti. hadat kívánt vezetni a gazdag szászok és Havasalföld ellen. Örömét Bethlen Gábor főkapitánya hűtötte le, aki szónoklatában erősen ellenezte az eljövendő háborút az ország jelenlegi, amúgy is elég nyomorúságos helyzetében.

2

Minden úgy történt, ahogy a fejedelem kigondolta. Még aznap este megszökött Imreffynével. Sólyomkőre mentek, az asszony birtokára, ahol azonban Báthory csupán három napot töltött, s máris kiábrándult a kancellárnéból. Főleg mióta megismerte annak húgát, a kis Évát, akit nővére állandóan vert. Elhatározta, hogy visszamegy Kolozsvárra, s megpróbálja bepótolni az elmulatott napokat. Távozásakor Imreffyné megjósolta neki, hogy még a város előtt visszafordul, s a délutánt újból nála tölti. Így is történt, de már nem a szerelem, hanem a politika vezette vissza Sólyomkőre, mivel nem akarta, hogy az általa mozgósított hajdúk kapitánya Kolozsvárra jöjjön utána, s ezzel egycsapásra kitudódjon titkos terve.

3

A fejedelemasszony, mikor meglátta, hogy férje újból elhagyta, rendkívül elkeseredett. Kolozsvárra utazott sógorával, Bebeknével, de őt nemsokára hazaküldte, mert nem akarta, hogy az asszony magára hagyja újszülött gyermekét. Egyik este vénasszonyával olvastatott fel a Bibliából. Ez volt az egyetlen, amely erőt adott neki abbéli reményében, hogy férje még valaha is visszatér hozzá. Később Báthory nevelőapjáról kérdezősködött, de az idős nő szavai nem nyugtatták meg. Elmondása szerint Báthory István országbíró, Gábor nagybátyja legalább olyan érzéketlen volt feleségéhez, mint a fejedelem. Azt beszélik, hogy a férfi élete utolsó öt évében egyáltalán nem szólt élettársához.

4

Ezalatt Bethlen Kolozsvár utcáit járta. A nyomor és a szegénység égbekiáltó volt. Szóba elegyedett az emberekkel, akik elmondták, hogy az utóbbi idők amúgy is gyér termése ellenére már jó ideje a városban tartózkodik több ezer katona, s az ő élelmezésüket is nekik kell biztosítani. Ezt hallva Bethlen felkerekedett, elment a fejedelemasszonyhoz, s elbeszélgetett vele. Elmesélte neki Erdély történelmét egészen a nagy Báthory Istvántól kezdve Báthory Zsigmondon és Bocskai Istvánon keresztül Báthory Gábor elődjéig, Rákóczy Zsigmondig. Anna, aki korábban sohasem foglalkozott a politikával, kezdte megérteni, hogy fejedelemasszonyként az emberek felnéznek rá, s férje távollétében most tőle várják a segítséget. Hirtelen kintről csatazaj hallatszott: az elkeseredett pórnép megtámadta a gazdag szászok házait. Anna Bethlenre hagyta a cselekvést. A főkapitány eloszlatta a felkelést, majd azonnal megparancsolta a bírónak, hogy süssenek kenyereket, s azokat a fejedelemasszony nevében osszák szét a szegények között. Ezenkívül megígérte, hogy a katonaság még aznap elhagyja a várost.

5

Bethlen megtartotta szavát. Igyekezett mindenben segíteni az elnyomottaknak. Másnap a fejedelmasszony érte küldött. Szeretett volna megbeszélni valamit. Tudta ugyanis, hogy Bethlen rendkívül erősnek és vallásosnak tartja, aki még a haláltól sem fél, de ez sajnos nem igaz. Valójában túlzottan is megviselte férje távolléte, s a halál látványát is csak egyszer, édesapja sírjánál volt képes megemészteni. Bethlen őszintén sajnálta az asszonyt. Végül Anna közölte, hogy nem marad itt tovább, még aznap este visszavonul vidéki birtokára, Görgénybe.

6

Eközben Sólyomkőre vendégek érkeztek Báthoryhoz: Nagy András és Csonka Bálint hajdúkapitány, Foktűi Máté református pap és Géczy András. A fejedelem szívesen tartózkodott hajdúi társaságában, mert azok jó zsákmány reményében támogatták hadi törekvéseit. Géczy pedig, bár nem tartozott a hajdúk közé, de idővel a fejedelem egyik legbizalmasabb emberévé vált, aki joggal hitt hűségében, hiszen minden vagyonát és címét tőle kapta ajándékba. Az este folyamán megérkezett Imreffy is, s friss hírekkel szolgált: a havasalföldi oláh vajda, Serbán Raduly megtámadta a fejedelem adófizetőjét, a moldvai goszpodárt, akinek az éjszaka során menekülnie kellett háza népével. Ezt hallva Báthory rögtön visszaküldte Imreffyt, hogy hívja ide az erdélyi főurakat tanácskozásra.

7

Reggel a fejedelem az előző napi részegségtől kissé kábultan ébredt. Már az urak megérkezte előtt elkezdte szervezni a háborút. Először Géczyvel beszélt, s felajánlotta neki a tövisi udvarházat, cserébe pedig azt kérte, hogy menjen el Brassóba, kémkedjen a szászok városában, majd utazzon le Konstantinápolyba, s eszközölje ki a Portán a szultán engedélyét, hogy hadait kivihesse az országból. (Jól tudta, a jelenlegi követ, a háborúellenes Bethlen ezt soha nem tenné meg.) Ezután Nagyot kérette, akit rögtön kinevezett generálisnak, s minél több hajdú mozgósítására adott parancsot. A vezér ehhez nem kis mennyiségű gabonát kért, melyet azonban Báthorynak nem állt szándékában megadni, ezért azzal nyugtatta meg, hogy a harc után Nagy katonái szabadrablást végezhetnek.

8

A fejedelmi levél a főurakat Bánffy Pál bonchidai kastélyában találta. Az emlékezetes szászlónai események után ugyanis idejött mulatni Kamuthy Farkas, Kendy István, Kornis Boldizsár és Kornis György, s az utóbbi kivételével mindegyikőjük hozta a feleségét is. Sok kedvük nem volt

elutazni, de a fejedelem akaratával nem akartak szembeszegülni, így végül elmentek Sólyomkőre. Délelőtt érkeztek, s a fejedelem azon nyomban tanácskozásra rendelte őket, ahol Imreffy ismertette velük a történteket. Az urak meglepően higgadtan fogadták a híreket, s Kamuthy kivételével egyikük sem foglalt állást a megtorlás mellett. Báthory azonban nem ismert ellentmondást, s behívatta a hajdúkat. Kérdésére Nagy nem kevesebb, mint hatvanezer katonát ígért, amin az urak igencsak megijedtek, mert saját birtokaikat féltették a bevonuló rablóbandától. Foktűi heves prédikációval próbálta megnyugtatni őket. Végül abban maradtak, hogy majd az országgyűlés határoz Báthory tervéről.

9

A megbeszélés közben gyorsan telt az idő, s mire az urak végeztek, már kész is volt az ebéd. Két asztalra terítettek, egyiken az urak, másikon a hajdúvezérek étkeztek. A bőséges evés-ivás után a fejedelem különösen jókedvű volt, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, birtokokat és címeket kezdett adományozgatni a jelenlévőknek. Ennek ellenére senki sem lett sokkal boldogabb, mert vagy kevesebbet kapott, mint amire számított, vagy a szomszédjának még az övénél is több jutott. Végül a vadászatra terelődött a szó, s Kamuthy felajánlotta a fejedelemnek, hogy látogasson el Tordára, ahol nemsokára vaddisznóhajtást rendez. Kedvessége indokolt volt, mert már régóta Gyalu várára áhítozott. Báthory szíves-örömest egyezett bele, mert ő pedig Kamuthy fiatal feleségére áhítozott…

Második könyv

1

A fejedelem a tordai erdőben várta a disznót, majd mikor az feltűnt, rávetette magát, s rövid birkózás után leterítette. Sajnos a hajtás során áldozatul esett egyik hű katonája, a vén Sárkány, emiatt rendkívül elkomorult, s visszatért a kastélyba. Ott legnagyobb meglepetésére egy hívatlan vendég, unokahúga, a mindig pimaszul vidám Török Katalin várt rá. A találkozásnak kissé megörült, mert már igencsak kiábrándult a háziasszonyból. Kata azt újságolta neki, hogy Bethlen saját búzáját hordja a székelyföldről Kolozsvárra a fejedelemasszony nevében, valamint azt, hogy nemsokára követek jönnek Magyarország nádorától, aki találkozni kíván Báthoryval. A fejedelem azonnal intézkedett, Kamuthynak meghagyta, hogy szolgáltassa be saját raktárába Bethlen búzáját, őmaga pedig Gyulafehérvárra indult a követek elé.

2

A gyulafehérvári palota egyik termében iszogattak a főurak. Egyre gyülemlett bennük a harag Báthory iránt. Végül Kendy volt az, aki nyíltan felvetette, hogy tegyék el láb alól. Kornis Boldizsár másnap a borbélynál találkozott Kolosváry János főbíróval, aki szintén nagyon szidta a fejedelem könnyelmű életmódját. Ebben a pillanatban egy szán kanyarodott be a sarkon. Károlyi Zsuzsanna volt az, Bethlen felesége. Egész éjszaka hajtott, hidegben, veszélyek közepette, hogy találkozzon férjével, s elmondja neki, mi történt a Székelyföldről küldött búzájával. Aznap a fejedelem sok tárgyalást folytatott, fogadta a követeket. Különös módon csupán egy embert tartott maga mellett az egész délelőtt folyamán, Kornis Boldizsárt. Azután az urak együtt ebédeltek a fejedelemmel, s utána rögtön indultak Besztercére, az országgyűlésre. Báthory kijelentette, hogy este Radnóton, Kornis Boldizsár birtokán fognak megszállni.

3

Másnap Báthory hajnali kettőkor ébredt a kürtszóra, mely azt volt hivatott hirdetni, hogy indulnak tovább. Már éppen távozóban volt, amikor eszébe jutott, hogy még nem búcsúzott el a háziasszonytól… Kornist Géczy és Imreffy tartotta eközben távol, azzal az indokkal, hogy a fejedelem levelet ír. Végül elindultak, Kornis a távolból követte őket. A fejedelem este Széken pihent meg, s Kornist küldte előre, hogy biztosítsa a terepet. A főúr örült ennek, mert eltervezte, hogy még ma bosszút áll Báthoryn felesége meggyalázása miatt. Újvárra lovagolt, ahol Kendyvel találkozott, s megszervezték a gyilkosságot. Basa János lovászmestert küldték el a tettet végrehajtani, de azt elfogták a fejedelem emberei, s átállt Báthoryhoz. Mikor a fejedelem megtudta, mit szerveztek ellene, kíméletlen megtorlást rendelt el. Halomra ölette az ellenszegülő urakat, de Kornist élve fogatta el. Báthory továbbvonult Besztercére, ahol Kornist, Kolosváryt és a többieket a főtéren kivégeztette. Ezt látva a megrémült országgyűlés minden döntését jóváhagyta. Szükség is volt erre, mert azóta hadai már Kelet-Erdélyben tartózkodtak…

4

Besztercén Imreffyné sógoránál laktak, de nem maradtak sokáig. A fejedelem Géczyt elküldte Konstantinápolyba, hogy a megbeszéltek szerint járjon közben érte a szultánnál. Őmaga Tasnádra ment, ott várta a nádort, aki Trencsénből érkezett Szatmárra. Sokáig nem közeledtek egymáshoz, mert egyikük sem akart kimozdulni szállásáról, végül egy köztes helyen, a királydaróci mezőn találkoztak. A protokollnak megfelelően szívélyesen üdvözölték egymást, majd az egyik sátorba húzódtak megbeszélésre. A nádor azzal az üzenettel jött, hogy szerződést kössön Magyarország és Erdély között, elismerve annak függetlenségét, s egymást minden esetben kölcsönösen segítsék. Amikor azonban Báthory megkérdezte, kiderült, hogy ez csak a külső ellenségekre vonatkozik. A fejedelem kedvetlenül hallotta, hogy országon belüli harcaiban és a lázadók elleni küzdelemben nem kívánják támogatni a magyarok, ezért visszautasította az ajánlatot. A nádor dolgavégezetlenül tért vissza Magyarországra.

Harmadik könyv

1

Báthory csodálattal vegyes áhítattal állt a szebeni vár főterén. Elmondása szerint látogatóba érkezett a gazdag szász városba, valójában azonban csellel be akarta venni azt. Kérte, sorakoztassák fel neki a város hadseregét, csak úgy, fegyverek nélkül. Mikor aztán mindenki, még az őrök is a nagy felvonulást figyelték, katonái, akik már régóta a vár környékén várakoztak, beözönlöttek a kapukon, s rátámadtak a védtelen városiakra. Az emberek fejvesztve menekültek, s zárkóztak be házaikba. Így Báthorynak harc nélkül sikerült bevennie Szebent. Néhány óra múlva már a város tanácstermében ülésezett az országgyűlés. Géczy jó előre kigyűjtötte a 147 leggazdagabb polgár nevét, s most azokat teljes vagyonelkobzásra és halálra ítélték. A fejedelem Török Katáért küldött, s felment szállására. Napközben hű szolgáját, Kereki Ferit ellőtték mellőle, ezért új inast választott magának egy fiatal hajdú, Szilassy Pál személyében.

2

Időközben megérkezett Kata, s lefektette a már jócskán ittas fejedelmet, majd szász lányokat hívott, hogy vigyázzanak rá. Éjszaka Báthory egy halkan sírdogáló lány hangjára ébredt. Megkérdezte tőle, mi a baja, s ő elmondta, hogy a macskáját gyászolja, akit a hajdúk dárdájukkal keresztülszúrtak. Azután a sógorára terelődött a szó, aki a halálra ítéltek között volt. A lány próbálta védelmezni, de erre a fejedelem dühösen elzavarta. Ennek ellenére nem nyugodott meg, egész éjszaka rémálmai voltak. Reggel követek indultak a Székelyföldre, s hadba szólították a székelyeket, cserébe pedig busás jutalmat és nemesi címet ígértek nekik.

3

A fejedelem nyugodtan ébren, s higgadtan adta ki a parancsot, hogy – megkegyelmez a szászoknak, s csak száműzetéssel sújtja őket. Nemsokára elindult Géczy Weiss Mihály brassói bíróval Brassó irányában, hogy aztán onnan folytassa útját Konstantinápoly felé. Báthory azonban valamiben tévedett: Géczy sokkal ravaszabb volt annál, mint gondolta, s hagyta magát rábeszélni, hogy a Portán ne a fejedelem, hanem a saját érdekei szerint intézkedjen. Még aznap útra kelt Báthory is seregével Havasalföld felé. Gyerőffyt küldte előre, hogy kapja el Serbán Radulyt, de az sikertelenül járt, s a vajda családjával elmenekült. Hosszas vándorlás után végül a Báthory vezette fősereg megérkezett a nyomorúságos és elnéptelenedett Tergovistyébe, s kardcsapás nélkül foglalta el az oláhok fővárosát. Nem sokkal érkezésük után megjött Gyerőffy, aki a vajda anyját hozta rabláncon.

4

Két hét telt el a török követekre való várakozással Tergovistyén. A fejedelem a borba és az asszonyokba temetkezett, miközben a szedett-vedett serege gerincét képező, amúgy is fegyelmezetlen hajdúság szép lassan szó nélkül kereket oldott. Báthory, ha józan volt, minden idejét Szilassyval töltötte, nagyon megkedvelte a fiút, de az nem kívánt mellette maradni. Erre a fejedelem annyira megharagudott, hogy lovászával megölette a hajdút. Ebben a pillanatban érkeztek meg a török követek, s eltiltották Báthoryt a további hadviseléstől. A fejedelem csalódottan szedte össze megmaradt csapatát. A hajdúknak kiadta a parancsot, hogy vonuljanak Brassó alá, s ha beveszik a várost, nekik adja azt. Csak azt hallgatta el, hogy a Forgách Zsigmond vezette megtorló magyar sereg már útban van Erdély felé. Mikor erről Nagy tudomást szerzett, azonnal feladta Brassó elfoglalását, s rohant haza védelmezni a Hajdúságot.

5

Az éjszaka során megérkezett Bethlen is, akinek Báthory igencsak megörült. A főkapitány arra biztatta a fejedelmet, hogy induljanak vissza mihamarabb. Báthory így is tett, s megígérte, hogy kibékül a szászokkal. Brassó alatt azonban váratlan meglepetés érte, a helyiek be sem engedték a várba. Ezen annyira feldühödött, hogy azonnal hadat üzent a városnak. Visszatért Szebenbe, s a szászoknak visszaszolgáltatta a várost, őmaga embereivel a fellegvárba húzódott. Itt kapta a hírt, hogy Forgách serege átlépte Erdély határát.

6

Másnaptól fogva aztán egyre gyakrabban jelentek meg menekültek a városban. Számuk pontos képet nyújtott Forgách előrenyomulásáról. Viszont még ez sem volt elég. Imreffy tájékoztatta, hogy a hajdúk szembeszegültek Forgáchcsal, majd miután legyőzték egy kisebb csapatát, jó pénzért átálltak hozzá. A fejedelem kétségbeesetten hallotta, hogy a rettegett rablóbanda a főkapitány segítségével most rászabadul Erdélyre. Nem telt el sok idő, s Forgách csapatai már Szeben körül táboroztak. Mégsem volt még veszve minden. Bethlen török segítséget hozott, Báthory egyik emberét, Prépostvárit elküldte az ellenség táborába, s sikerült újra a saját oldalára állítania a hajdúkat. Közben az a hír jött, hogy a Székelyföldön lázadás tört ki az urak ellen, s a parasztok hajlandók az őket támogató fejedelem mellé állni. Mikor Forgách megneszelte, hogy három oldalról készülnek rátámadni, összeszedelődzködött, s eltávozott.

7

Alighogy szabaddá vált a kijárás, a fejedelem is útnak indult seregével. Forgáchot hiábavalóság lett volna üldözni, de elhatározta, hogy Brassót megleckézteti, amiért az a magyarokkal és az oláhokkal szövetkezett ellene. Mikor a város közelébe ért, megtudta, hogy Raduly vajda csapatai még mindig Brassó alatt táboroznak. Megfontolatlanul túl közel merészkedett a városhoz, s az oláhok egy hirtelen rohammal megfutamították seregét. Csak utólag derült ki, hogy a hajdúk már megint elárulták, s még Brassó előtt visszafordultak. Ezért úgy határozott, hogy megmaradt katonáival Szebenbe vonul, Brassó ostromát pedig Bethlenre bízza.

8

Bethlennek azonban nem állt szándékában emberei életét áldozni Brassóért, ezért amint megérkezett a város alá, letáborozott, és békésen várakozott, nem kezdeményezett harcot, ugyanakkor a várat szigorú blokád alá vonta. Báthory ezalatt Szebenben intézte az ország ügyeit. Konstantinápolyból hazajött az áruló Géczy, s addig hízelgett, míg a fejedelem megbocsátott neki, s újból maga mellé vette. Ők ketten együtt új haditervet eszeltek ki: a törökkel szövetkezve a töröknek akarták meghóditani Magyarországot, hogy aztán Báthory a szultán alattvalójaként uralkodhasson rajta. Géczy színleg egyetértett a fejedelemmel, s a terv kivitelezéséhez újból elutazott Konstantinápolyba, de ott újból elárulta megbízóját.

9

Brassó “ostroma” egyre csak húzódott, Bethlen ugyanis háborúzás helyett nekiállt katonáival a környező földeket műveltetni! Mikor ez a fejedelem fülébe jutott, visszarendelte a főkapitányt Szebenbe, s helyére Prépostvárit nevezte ki. Bethlen kénytelen-kelletlen engedelmeskedett. Mikor beért Szebenbe elkeserítette a hajdan oly’ szép város jelenlegi állapota. Rögtön intézkedett, s a katonáknak megparancsolta, hogy bontsák le a leégett épületeket, s takarítsák fel az utcákat. A fejedelem ezalatt folytatta kicsapongó életmódját, és örömmel hallgatta a keletről érkező híreket, melyek arról tudósítottak, hogy Prépostvári több ezres seregével hősies küzdelemben vette be a kis, vidéki, mindössze tíz-húsz védővel rendelkező várakat. Bethlen egyre jobban kiábrándult Báthoryból, noha megválasztásakor még ő is támogatta. Egyszer aztán a fejedelem annyira megsértette, hogy azonnal, szó nélkül hazalovagolt Dévára.

10

Toldi Márk szászsebesi kastélyában szállt meg, s a várúr biztatására itt ért meg benne végleg a gondolat, hogy kezébe veszi az irányítást, s leváltja Báthoryt a fejedelmi trónon. Otthon a felesége rossz hírrel fogadta: fia, a kis Gábor megbetegedett. Rögtön orvost hivatott Gyulafehérvárról, aki megvizsgálta a gyereket, de semmi érdemlegeset nem tudott tenni. Az idő előrehaladtával a kastélyban egyre többen betegedtek meg, utóbb felesége, majd kislánya is. Aztán amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan elmúlt a baj: mindenki felépült, de a két kicsit és dadájukat elvitte az ismeretlen járvány. Végül levél jött a fejedelemtől, az uralkodó könyörgött Bethlennek, hogy térjen vissza hozzá Szebenbe. A főkapitány elhatározta, hogy ad még egy utolsó esélyt Báthorynak.

11

A fejedelemnek emberei azonban már hírül vitték mire készülnek ellene, s innentől fogva ő kellő óvatossággal bánt Bethlennel és Géczyvel. Bethlen azt kérte a fejedelemtől, hogy az országgyűlést Gyulafehérváron tartsa. Báthory ebbe belement. Géczyt helyben megvádolta, de ő azzal vágott vissza, hogy nyilvánosságra hozza a fejedelem eredeti hazaellenes terveit. Egyik nap váratlanul megérkezett Nagy is, de már nem tudott megbocsájtani neki, s egyik este hirtelen felindulásból levágta. Helyére Fekete Pétert nevezte ki. Báthory egyik nap Bethlennél vacsorázott. Már jócskán be volt rúgva, s elárulta neki, hogy tud háta mögötti szervezkedéséről. A főkapitány megpróbálta megnyugtatni, de ő ingerülten távozott, s mint később kiderült, merénylettől félve a várost is elhagyta. Hajnalban Bethlen is hazalovagolt Dévára.

12

Mikor megérkezett, elhívta öccsét is, s feleségével hármasban beszélték meg a jövendőbeli teendőket. Immár nem volt más választás: Bethlennek el kellett mennie a Portára, hogy kieszközölje a szultánnál Báthory leváltását és saját fejedelemségét. Másnap levél jött a fejedelem unokahúgától, Török Katától. Kiderült, a fejedelem Alvincra futott, s immár nyíltan Bethlen életére tör, fejére vérdíjat tűzött ki. Ez megerősítette a főkapitányt döntése helyességében. Még aznap elindult Konstantinápolyba, katonáit pedig feleskette asszonya hűségére. Mikor ezt Báthory megtudta, Brassó ellen indult, hogy végleg leszámoljon a várossal és az ott tartózkodó Géczyvel.

13

Eközben persze Weiss sem tétlenkedett. A várost megerősítette, s saját szász katonái mellé szerzett oláh, székely, magyar, sőt még török és tatár fegyvereseket is. A fejedelem azonban csak nem jött, s a hadsereg már igencsak felélte a város javait, ezért elhatározták, hogy Báthory elé mennek. Szeptember 18-án elhagyták Brassót, s elindultak nyugat felé. Igen ám, de Weiss még soha nem vezetett hadsereget, szedett-vedett csapata hamar felbomlott, s katonái már a város környékén rabolni kezdtek. Így érkeztek el nagy nehezen szeptember 24-re Földvárhoz. Itt aztán a sokkal fegyelmezettebb fejedelemi lovascsapatok egy gyors rohammal megsemmisítették a megmaradt brassói sereget. A küzdelemben egyik oldalról Báthory kancellárja, Imreffy, míg a másikról maga Weiss is elesett. Géczy azonban megmenekült, s a csata befejeztekor már újból Brassó alatt járt.

Negyedik könyv

1

A fejedelem Imreffy személyében egyik leghűségesebb emberét veszítette el. A kancellár volt a jobb keze, mind békeidőben, mind háborúban állandó segédje. Hiányát azonnal megérezte, mikor nem volt, ki közvetítse parancsait a seregnek. Hiába érkezett meg Brassó alá, esélye sem volt alig ezer katonájával megkezdeni az ostromot. Ezért felprédálta a környező várakat, majd nagy kegyesen békét ajánlott a városnak. A brassói követekkel kedvesen bánt, erre Géczy is kimerészkedett, s a fejedelem nem átallott még neki is megbocsátani. Természetesen nyájasságának oka volt. Magyarországról már útban volt a kisegítő sereg a legfőbb ellenség, Bethlen ellen. Addig is, míg a főkapitány az országon kívül tartózkodott, a hajdúkat Déva alá küldte. Bethlenné hősiesen védte a várat, de megmeneküléséhez az is kellett, hogy a közfelháborodás hatására Báthory visszavonja csapatait.

2

Eddigre Bethlen már Konstantinápolyban volt. Pontosan ismerte a Porta intézkedésének lassúságát, ezért türelemmel várt, s lépésről lépésre állította maga mellé a főhivatalnokokat. Régi barátja, Iszkender basa, aki a budai vilajet élére pályázott, mindenben segített neki. Végül elérkezett a nagy nap, mikor a szultán fogadta. Noha Bethlen maga kiválóan beszélt törökül, mégis az egyik legjobb tolmácsot adták mellé, aki nem kevéssé hízelgő mondandóját még inkább túlcifrázta. Báthoryt a Portán már mindenki “Bolondkirálynak” csúfolta, s mikor megbizonyosodtak róla, hogy Géczy is alkalmatlan a fejedelemségre, egyhangúan fogadták el Bethlen kérvényét. Iszkender megkapta a budai basa címet, s Bethlen az ő seregével indult vissza Erdélybe.

3

A fejedelem eközben Szebenben tartózkodott megmaradt hívei körében. Egyik percben, mikor már nagyon részeg volt, újból eszébe jutott Imreffyné, akit már szívből gyűlölt. Ezért nemes egyszerűséggel kidobatta az ablakon azt a hajdúlegényt, aki akkor régen beengedte hozzá az asszonyt. Géczy azt tanácsolta, utazzanak Gyulafehérvárra, s látogassák meg Bethlennét, aki a dévai ostrom óta Gyerőffynél tartózkodott. Összeesküvést sejtett, de semmi bizonyítékot nem talált, ezért csak megfenyegette a nőt. Másnap török követek jöttek a fejedelemhez, s az állítólagosan már húsz éve elmaradt adókat követelték. Báthory első felindulásában megtagadta az engedelmeskedést, s ezzel megvolt az indok a fejedelemváltásra. Keletről a tatárok már meg is támadták az országot. Báthory válaszlépésként összeszedett tízezer embert, akikkel azonnal elindult az erős Szeben felé. Azonban félúton érkezett a hír, hogy Bethlen törökjei megelőzték, s elvágták a várostól.

4

Azonnal elhagyta seregét, s néhány emberével a Székelyföldre vágtatott. Itt újból biztonságban érezte magát. Segesváron kívánt megszállni, de a várbeliek nem engedték be. Erdély fejedelme kénytelen volt a szabad ég alatt éjszakázni. Másnap Udvarhelyszék irányában folytatta útját, de Keresztúr környékén ágyúlövés hangja állította meg. Egy menekülő székelytől tudták meg, mi történt. A székely urak nem nézték jó szemmel, hogy, mióta Báthory a parasztoknak kiváltságoknak adott, azok nem voltak hajlandók dolgozni, ezért, mikor azok a fejedelem szavára hadba gyülekeztek, rajtuk ütöttek, s megtorlásképpen sokat közülük felakasztottak vagy karóba húztak.

5

Nem sokáig bírta hallgatni a szörnyű szavakat, hirtelen megfordult, s egyedül elvágtatott. Görgény felé tartott, még egyszer találkozni akart a feleségével. Követnek jelentette magát, s beengedték. A várban Anna dajkája megismerte, mire kérte, hogy szóljon a feleségének. A fejedelem hosszasan várt, de az asszony csak nem jött, s végül dolgavégezetlenül távozott. Visszatért elhagyott seregéhez, ahol az emberek igen megörültek neki. Kolozsvár felé haladtak tovább, de újból zárt kapukba botlottak. Báthory még egy kísérletet tett, hogy kiegyezzen a törökkel, s Bethlent árulónak bélyegezze meg, de levelére elutasító választ kapott. Almás felé vezényelte csapatát, s Török Katánál pihent meg éjszakára. Másnap továbbindult, s végül Nagyváradon állapodott meg seregével. Az első várban, ahová beengedték…

6

Nem kellett sokáig várnia, nemsokára írást kapott Gyulafehérvárról, melyben az ottani rendek közölték, hogy Bethlen megérkezett, s szándékuk szerint őt fogják fejedelemnek választani. Azért jó hírek is jöttek: megjött Abaffy kapitány a magyarországi felmentő sereggel. Mikor azonban meglátta, hogy a császári udvar mindössze kétezer katonát küldött a török elleni háborúra és az ő megsegítésére, rendkívül elkomorult. Még aznap levelet írt a nádornak, melyben panaszt tett a had kicsinységéről. A fejedelemválasztást október 25-re tűzték ki. Az idő szorított, s Géczy tisztában volt vele, ha nem cselekszik, ott árulóként elítélik, s száműzik. Ezért döntő lépésre szánta el magát. Nem volt nehéz megszerveznie Báthory megöletését. Az udvarban, de különösen a hajdúk között a fejedelemnek már rengeteg rosszakarója volt, akik most kapva kaptak az alkalmon. Október 29-én, mikor kocsijával a várból kifelé tartott, több száz hajdú vette körül, akik rátámadtak a védtelen Báthoryra. A fejedelem hősiesen védekezett, de végül a túlerő győzött, s néhány még hűséges emberével együtt ott, helyben levágták.

7

Géczy “szolgálatáról” még aznap értesítette Bethlent, aki azonban egyáltalán nem örült meg a hírnek. Mélységesen elszomorította elődjének ily’ tragikus vége. Búcsúbeszédében Báthory erényeit méltatta, s kiemelte, hogy amit tett, mindig az ország érdekében tette. A fejedelem testét szekérre helyeztette, s családi sírboltjában, Bátoron temettette el. Ellenben Géczy nem érte el célját, Bethlen parancsot adott elfogatására. Az új fejedelem beiktatására és eskütételére másnap reggel került sor. Bethlen külön fogadta a magyar, székely és szász követeket, s mindannyiukat arról biztosította, hogy békében fogja kormányozni az országot.