CSEHOV: A Sirály (1896) Az életben az emberek nem lövik agyon és nem akasztják fel magukat minden pillanatban, nem lesznek szerelmesek és nem mondanak örökké bölcseket. Idejük nagy részét evéssel, ivással, nők vagy férfiak utáni hajkurászással és ostoba fecsegéssel töltik. Ezért ezt kell bemutatni a színpadon. Olyan darabot kell írni, melyben az emberek nem azért jönnek,...

MIKSZÁTH KÁLMÁNA: Noszty fiú esete Tóth Marival (1906-1908) Mikszáth pontos társadalomképen alapuló, nagy művészi leleménye az, hogy a magánéletben ütközteti meg azt a kétféle szemléletet, erkölcsöt és magatartást, amelyet egyfelől Noszty Pál, másfelől Tóth Mihály képvisel. (FÁBRI ANNA) A regény egyik fejezetében Malinka Kornél, az új titkár megkérdezi a földesúrtól,...

MIKSZÁTH KÁLMÁN: Szent Péter esernyője (1895) [...]az észrevétlen glisszandókkal megoldott hangváltásokban érzem Mikszáth prózájának utolérhetetlen varázsát, ez teszi lehetővé, hogy elbeszélésében mindig személyesen, közvetlen előadóként is jelen legyen, újra meg újra előbukkanjon, s ugyanakkor el tudjon tűnni alakjai, helyzetei, leírásai mögött;hogy ugyanolyan...

IBSEN: Solness építőmester (1892) A líráját szeretjük. Szeretjük azt a leányt, aki hideg, egészséges kacajjal jön a magas hegyekről, és emlékezteti Solnesst, hogy egykor ő is kopogtatott öregedő mesterek ajtaján. Ezt a légi – nem légies – szerelmet szeretjük, mely a múltban összekötötte  a kis iskolás  lányt és a  diadalmas művészt, s mostan megérteti...

IBSEN: A vadkacsa (1884) Ibsenben, mint egy átmeneti korszak jellegzetes kifejezőjében, számos ellentmondás és ellentét lakozik. Tömegboldogító anarchista és hívő nihilista. Izgalmas tragédiái csöndes szobákban játszódnak, ahol vajaskenyeret majszolnak és csip-csup dolgokról beszélgetnek. [+] Ami hősi, azt mindennapi, szürke jelképek mögé bújtatja. (KOSZTOLÁNYI DEZSŐ) Az...

JÓKAI MÓR: Az aranyember (1872) Jókai utópiája részben erkölcsi és társadalmi, részben politikai és történelmi. Az első értelmében a modern polgári világ, a kapitalista civilizáció egyre nagyobb iszonnyal tölti el, és regényeiben legkedvesebb hősei számára a menekvést teremti meg egy-egy sziget fölrajzolásával. Ennek a társadalmi utópia-törekvésnek legnagyszerűbb...

JÓKAI MÓR: A kőszívű ember fiai (1869) Nem szabad mesemondónak nevezni Jókait, és aztán egy egészen más műfaj szerint ledorongolni (BENEDEK MARCELL) Jókai új művének előkészületeiről a Fővárosi Lapok számolt be 1868-ban: Jókai Mór ismét egy nagy regényen dolgozik. Címe: Anya örökké. A forradalom idején játszik, s a nagy események végig vannak szőve benne.”...

DOSZTOJEVSZKIJ: Bűn és bűnhődés (1866) A teljes realizmusban megtalálni az emberben az embert Pszichológusnak neveznek: nem igaz, csak realista vagyok, a szó legnemesebb értelmében, mert az emberi lélek teljes mélységét ábrázolom. (DOSZTOJEVSZKIJ: NAPLŰJEGYZETEK, 1880-1881.) Mindig azt mondják, hogy a valóság unalmas, egyhangú, s az emberek, ha szórakozni akarnak, a művészethez,...

MADÁCH IMRE: Az ember tragédiája (1859-1860) Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad s önerejére támaszkodva cselekedni kezd: az emberiség legnagyobb s legszentebb eszméin végig egymásután cselekszi ezt. Igaz ugyan, hogy mindenütt megbukik, s megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényegében rejlik, melyet levetni...

KEMÉNY ZSIGMOND: A rajongók (1855-1859) Az embersorsokat valami különös, immanens törvény vagy dinamizmus irányítja; a hős sorsa ott alakul előttünk. Az embersorsot formáló erők valami egyén fölötti szövevénybe összefonódva, építve és rombolva alakítják az életpályát. (BARTA JÁNOS) A magyar regényírás báró Kemény Zsigmond (1814-1875) műveivel közelítette meg...

FLAUBERT: Bovaryné (1857) A Bovarynéban semmi sincs, ami +igază lenne: teljességgel kitalált történet: sem az érzelmeimből, sem az életemből nem tettem bele semmit. Éppen a személytelensége kelt illúziót (ha egyáltalán kelt). Egyik elvem ez: nem szabad magunkat megírni. A művésznek úgy kell jelen lennie a művében, ahogy Isten van jelen a teremtésben: láthatatlanul és mindenhatóan;...

ARANY JÁNOS: Buda halála (1863) Eelnyomhatatlan az olvasóban az a kimondani is alig mert sejtelem, hogy ennek a műnek minden részlete, versszaka, sora remekmű, az egész azonban valahogy mégis hiányérzést hagy. (NÉMETH G. BÉLA) Arany János az Akadémia Nádasdy-pályázatára küldte el a Buda halálát. Nádasdy Ferenc gróf 1857-ben ötezer forintos alapítványt tett, hogy annak kamataiból...

ARANY JÁNOS: Toldi-trilógia (1847, 1854, 1879) A Toldit készen várta helye, s mégis van megszületésében valami elképesztő váratlanság. A változásokat feldajkáló s a legfontosabb erőket egy-egy döntő történelmi pillanatra összpontosító fejlődés logikája hozta létre; de legalább ennyire a géniusz varázslata, aki az ihlet meglepetésszerű bizonyosságával találkozik...

Bronté: Üvöltő szelek (1847) Ritka, váratlan alkalma az ábrázolás teljességének, de egyúttal szabadságának is, az ihlet csodálatos rátalálása legtitkosabb mondanivalóira. Az angliai Yorkshire-ban a XIX. század első felében egy korán megözvegyült, ír származású falusi papnak  három lánya volt, mindhárman megpróbálkoztak az irodalommal. Emily BrontÉ (1818-1848) volt...