Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad s önerejére támaszkodva cselekedni kezd: az emberiség legnagyobb s legszentebb eszméin végig egymásután cselekszi ezt. Igaz ugyan, hogy mindenütt megbukik, s megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényegében rejlik, melyet levetni nem bír (ez volna csekély nézetem szerint tragikum), de bár kétségbeesve azt tartja, hogy eddig tett minden kísérlet erőfogyasztás volt, azért mégis fejlődése mindig előbbre s előbbre ment.

(MADÁCH LEVELE ERDÉLYI JÁNOSHOZ, 1862. IX.13.)

Madách Imrét számos, egymás hatását  felerősítő körülmény késztette főműve megírására (Európa társadalmi, gazdasági és tudományos élete forradalmi átalakulásokon ment át, Magyarországon a tíz éve elvesztett szabadságharc után ismét kiéleződött a politikai helyzet, és nem utolsó sorban saját személyes válsága is motiválta).

Az ember tragédiája filozofikus síkra emeli az egyetemes, nemzeti és individuális létkérdéseket. Műfaja drámai költemény, más szóval bölcseleti-lírai dráma. Madách műve tagja annak a sornak, amelyet Dante nyomában pl. Milton, Byron, Shelley, Goethe és Vörösmarty nagyszabású, a műfaji határokat átlépő alkotásai is fémjeleznek. A mű eszmei háttere is rendkívül sokrétű; számos tudományos, szellemi irányzat kap benne valamilyen szerepet, pl. a liberalizmus, a pozitivizmus, a biológiai és statisztikai determinizmus, az örökléstan, az utópista szocializmus, a deizmus és a panteizmus. A kompozíció az ellentétes erők harcának elvére épül. A konfliktus egyik pólusán (de a mű egészében is, az egyes színeken belül is) egy-egy elvont eszme megvalósításának igénye jelenik meg, míg a másik pólust az anyagi-társadalmi tényezők alkotják. Az ellentétes erők összecsapása után egy újabb idea merül fel, amely egyben a következő szín kiindulópontja is.

A dráma alapkonfliktusát a függőség, valamint az első színben megjelenő (Lucifer által képviselt) autonóm létforma ellentéte alkotja. Lucifer a paradicsomi boldogságban élő Ádámot a második színben arra bírja rá, hogy ő is dacoljon az Śrral, lépjen ki az isteni gondviselet” védelméből, vállalja a nemes, de terhes” önálló életet. A bűnbeesés után Ádám (Évával együtt, immár a paradicsomon kívül”) büszke önérzet és szorongás közt ingadozva éli önálló földi életét, és az ígért mindentudást kéri számon a csábító szellemtől. Lucifer a továbbiakban (a történelmi színekben) álomképek sorozatával tárja fel Ádám előtt az emberi szellem egyfajta fejlődéstörténetét.

Először a szabadság kétféle változatáról látunk példázatot. Ádám Egyiptomban

- fáraóként – a korlátlan egyéni hatalmat próbálja ki, az évezredekre szóló személyes dicsőségbe kóstol bele, de egy ismeretlen érzés” (a milliók” iránti együttérzéssel társult szeretetvágy) a szolganép felszabadítására ösztökéli. A szabad állam”-ban, Athénban azonban a nép (a nyomor miatt, a demagógia prédájaként) nem tud élni szabadságával, az ő szolgálatát vállaló nagy egyéniséget pedig elveszejti. A magasztos eszményeiben csalódott egyén most azt a célt tűzi ki, hogy éljen magának, és keresse a kéjt”. A szabadosság életelve a császárkori Rómába vezet. Az eszmények hiánya azonban a pusztulást hozza magával, a döghalál”-t, amelyet már a római színben a kereszténység új eszméje győz le.

Konstantinápolyban ez is hitelét veszti: az emberi szeretet elvét megcsúfolja a vallásháború, a szeretetre bűnbélyeg” kerül, a szeretni vágyó embereket a zárda ajtaja elválasztja egymástól. Ádám, aki ismét csalódott eszményeiben,  Prágában a tudományt szolgálja (Kepler személyében), az igazi tudásra viszont a császári udvar nem tart igényt, a tudós felesége pedig udvaroncokkal flörtöl. Párizsban mégis – átmenetileg, mint álom az álomban” (Sőtér István) – felcsendül a jövő dala”; a nagy francia forradalomban, ha ellentmondásosan is, de diadalra jutnak a legnemesebb eszmék: az egyenlőség, testvériség, szabadság”. Śjra  Prágában (a tizedik színben) Éva visszatér férjéhez, és Kepler tanítványának lelkes figyelme a jövő ígéretével kecsegteti Ádámot.

Az új világban”, London szabad verseny”-ében (ahol az élet korlátozza önmagát”) viszont csak az érdekek diktálnak, hiányzik pl. a kegyelet”, az elvont eszmények eltűnnek. A londoni szín záróképe: vízió a kor áldozatainak haláltáncáról. Egy védő” és buzdító”, tudomány vezérelte világot áhít most már Ádám, de a jövőt jelképező falanszterben a rideg célszerűség uralkodik, megszűnt a haza fogalma”, funkcióját vesztette a tudomány és a művészet, tilos az anyai szeretet és a szerelem is. Hősünk – a szellemi értékekhez ragaszkodván – az űrbe repül, elhagyja  az emberi kultúrát és az embertársakat, hisz Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét”. Végképp elszakítana minden köteléket, mely a földhöz csatol”‘, lelke azonban (a Földszellem” uralmából) nem szabadulhat a testtől. Ádám tehát visszafordulni kényszerül, mégis alapigazságok fogalmazódnak meg benne: bármi hitvány Volt eszmém, akkor mégis lelkesített, Emelt, és így nagy és szent eszme volt. Mindegy, kereszt vagy tudomány, szabadság Vagy nagyravágy formájában hatott-e, Előre vitte az embernemet.” Kimondja, hogy az ember célja a küzdés maga.” Ez a jelenet a mű egyik eszmei csúcspontja.

Mégis, a kihűlőben lévő földre visszatérve, Ádám az eszkimó színben a teljes fizikai, szellemi és erkölcsi leépülést tapasztalja. Az utolsó részben, a záró keretszínben fellázadna (”Ne lássam többé ádáz sorsomat”), feladná a hasztalan harcot”: a szabad akarat végső, de torz megnyilvánulásával önmagát áldozná fel az emberiség megmentésére. Éva azonban átszellemült boldogsággal a tudomására hozza: biztosítva áll már: a jövő”. A Lucifer által felvázolt történelmet így mindenképpen vállalni kell. Az ember döntési lehetősége csupán abban áll, hogy szabadon választhat a bűn és erény” között, és a végtelen tér”-ben vállalhatja a tettdús élet”-et. Segítsége az iránymutató isteni szózat” lehet (csak meg kell hallania), mentsvára pedig az isteni kegyelem védőpajzsa. Sokat sejtető, szállóigévé vált mondattal zárul a mű: Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

A részek dialektikus egysége nem csupán a Tragédia felépítésének, hanem világképének is az alapja. A befejezett nagy mű”, a teremtett világ: egymással küzdő erők

Az Śr maga: az idők és a világ teljessége, az ellentétek egysége, maga az abszolútum, aki a végtelent és időt alkotta”, őbenne a szintézis is megtestesül. Lucifernek az elsőbbséget és az isteni tökéletességet megkérdőjelező szavai után az Śrnak módjában állna az önhitt” szellem megsemmisítése, gúnnyal” adja neki a két fát, és a végkifejletet előre látva engedi, hogy a tagadás szelleme próbára tegye az első emberpárt. Az eszkimó szín után Lucifer győztesnek érzi magát, az Śr viszont ekkor már  hatalma teljében, mindenhatóságát egyértelműen kinyilvánítva lép közbe: A porba, szellem! Előttem nincsen nagyság.”

Lucifer a tagadás képviselője (Míg létez az anyag, Mindaddig áll az én hatalmam is, Tagadásúl, mely véle harcban áll”), a hideg számító értelem” megszemélyesítője, aki egyrészt a tényekkel való szembenézésre kényszerít (lásd neve: źfényhozóź), de egyoldalúan torzít is, és ezért nem juthat soha teljes diadalra. Amíg Lucifer a személyes szabadság szószólója, amíg a feltétel nélkül hódoló angyali karral szemben a szabad véleménynyilvánítás jogának követelője, addig Ádám harcostársa. Mint a földi élet tökéletes ismerője kalauzolja végig Ádámot – az egyre kilátástalanabb álomsorozaton. Ez a történetív – egyoldalúan és célzatosan – a földi világ tökéletlenségét hivatott illusztrálni; cinikus szkepticizmusát csak az Śr szavai ellensúlyozzák. Ádámnak el kell fogadnia a Lucifer által feltárt vég” fenyegetését, de ugyanakkor az isteni irgalomba vetett hit” is megadatik a számára, így az emberi életút a fenyegetés és a bizalom között vezethet tovább.

A Földszellem a földi lét (az anyagvilág”) törvényeinek megszemélyesítője, panteisztikus isteni lény; az ember vele mindenütt találkozhat – Elrészletezve vízben, fellegekben, Ligetben, mindenütt, hová benéz Erős vágyakkal és emelt kebellel” -,

a földi világ bármely szegletében megmutatkozik a megfelelő (nyitott) lélekállapot előtt. Csak én lélekzem benned, tudhatod.” Ádám, a szellem és a lélek szabadságának keresője dacolni próbál vele, amikor a földi életet kilátástalannak látja. A lélek azonban a test nélkül nem létezhet (vö. József Attila: Költőnk és kora !), Ádám nem léphet ki a Föld köréből, tovább kell vállalnia az esetleg hasztalan” küzdelmet.

Éva rendkívül összetett figura. Ádám hő vágya” hozta létre, benne a férfi élete szebb létre” tesz szert. A férfival szemben ő otthonteremtő lény, aki lugost” csinál a sivár környezetben a vesztett Éden” pótlására. Sokrétű arculatának további jellemzői az életélvezet, a szolgalét és az önfeledt boldogság képessége, továbbá a hálaérzet, a hiúság, és a kíváncsiság is. Mindent összevéve ő az ösztönök képviselője, a természetesség érvényesítője, egyben a korerkölcsök képviselője is. Lucifer az emberi fajzat” nőfelfogásáról is kemény ítéletet mond: Majd állati vágyának eszközéül Tekinti a nőt, [+] Majd istenűl oltárra helyezi” – Minő csodás kevercse rossz s nemesnek

A nő, méregből s mézből összeszűrve [+] a jó sajátja, Míg bűne a koré, mely szülte őt.” A legfőbb szerepét Éva a tizenötödik színben nyeri el: az ő tisztább lelkűlete” mindenkor képes meghallani az isteni iránymutatást, az Śr szózatát”, és ebben rejlik hivatása a férfi mellett: E gyönge nő tisztább lelkűlete, Az érdekek mocskától távolabb, Meghallja azt, és szíverén keresztűl Költészetté fog és dallá szürődni.”

Ádám a büszke férfinem” képviselője. Legelső szavaival jelzi célját: úrnak lenni” a teremtett világban. Törvény- és kötelességtudó, de könnyen felcsigázható tudásvágy vezérli (szomjúzom”) – a saját lábára kíván állni. Teljességre és hatalomra tör, sőt isteni (abszolút) teljességre is: Legyünk tudók, mint Isten”. Büszke, de a hetedik színben már megnyilvánul emberi gyarlósága és végessége: Kifáradtam – pihenni akarok.” ž egyúttal az eszmék fanatikus híve, megvalósításuk harcosa. Szelleme, e nyugtalan erő” a folytonos kudarcok ellenére sem hagyja pihenni. Számára minden mélypont után újra felmerűl Az eszme, mely éltet lehel” a földre. Az eszmény minden bukás ellenére mégiscsak  fog dacolni, érezem, tudom.”

A Tragédia jelentős témaköre az egyén és a közösség viszonya. A hatalom vagy a nép szolgálata a történelmi színek első nagy dilemmája, melynek lezárása (Csak egyedül én voltam a bolond, Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság”) Madách személyes politikai élményeivel is kapcsolatos. Lucifer szerint Minden ember uralomra vágy”, és a tömeg minden rendnek malmán húzni fog.” A nép-fogalom a politikában kiüresedhet: Párizsban Danton és Saint-Just egyaránt a nép”-re hivatkozik. A tömeg és a kiemelkedő egyéniség kapcsolata a továbbiakban is az egyik főmotívum marad, a tizenharmadik színig az egyéni és a közérdekek felváltva kapnak szerepet. Ezt a kérdéskört is érinti az a tény, hogy a főhős – egyre kevésbé találva cselekvési lehetőséget – folyamatosan mind passzívabbá válik. Az egyén-közösség téma végső tanulságát jelentős mértékben alakíthatja a testvériség-eszme és a szeretet-elv is: az egyént önmaga kiteljesítésében az embertárs iránti vonzalom és felelősség is köti. Ádámot Egyiptomban és Párizsban is a rokonszenv” teszi fogékonnyá a másféle igazságok megsejtésére (mindannyiszor a nő vonzása is szerepet játszik).

Az ember tragédiájában végső soron a küzdéseszménynek jut a főszerep. Lucifer a dőre tagadás”-sal csak élesztője a fejlődésnek, Ádám előtt azonban Végtelen a tér”, mely munkára hív”. A zárókép utolsó szavai (Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”) sokféleképpen értelmezhetők, de jelentésüket korábbi szövegrészekre emlékezve szűkíthetjük és pontosíthatjuk. Az űrjelenetben elhangzott: A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.” Ádám végső kételyeit tovább oszlathatja Péter apostolnak már a hatodik színben elhangzó útmutatása: Legyen hát célod: Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kötvén le: szeretet.”

(1823-1864)

1823 januárjában született Alsósztregován, nemesi családban. Anyja, Majthényi Anna művelt asszony volt. Gazdag lányként került a Madách családba: az ő hozománya volt a csesztvei kúria és birtok, mely később fontos szerepet játszott a költő életében. Tanulmányait magánúton végezte; vizsgáit a piarista gimnáziumban tette le. Később a pesti egyetemen filozófia tanfolyam és a jogi kar hallgatója volt. 1840-ben megjelenik első verseskötete, Lantvirágok címmel. Ezek a versek a kor más költőinek hatásával íródtak. Találhatunk köztük bibliai tárgyú verseket is. A színház felkelti érdeklődését, színműírással próbálkozik. Műveltségét, művészi és tudományos érdeklődését segítette, hogy latinul, németül, franciául olvasott. 1845-ben elveszi Fráter Erzsébetet. 1848-49-ben betegsége miatt nem vesz részt a fegyveres harcban. Öccse, Pál, aki részt vesz a szabadságharcban, meghal. Mária, a nővére, akinek a férje átállt császári tiszt volt, román parasztok ölték meg családjával együtt. 1852-ben egy évre börtönbe zárják, mert birtokán rejtegette Kossuth volt titkárát. Mikor hazatér, a két asszony, a felesége és anyja között háborúskodást talál. Ez a két nő személyiségének alapvető különbözősége miatt fordulhatott elő. 1854-ben elvált feleségétől. A válás után elszigetelten élt és a gondolati költeményekre fektetett hangsúlyt. A civilizátor című komédiája a Bach-rendszert gúnyolja ki, de egyben a magyarság hibáit is kifigurázza. 1859. február 17-től 1860. március 26-ig írja Az ember tragédiáját. Madáchot Szontagh Pál segítette a mű megírásában. A remekművének sikere ismerté teszi. Szerepet kap a 60-as évek politikai életében, része lesz az irodalmi közéletnek, feladja zárkózottságát. 1860-61-ben megírja Mózes című drámai költeményét. 1861-ben Nógrád megye országgyűlési követévé választotta. A költő 1862-ben a Kisfaludy Társaság, majd 1863-ban az Akadémia is a tagjai sorába választotta 1864. október 5-én Alsósztregován halt meg.

Az ember tragédiájának keletkezési körülményei

A mű keletkezési ideje is sokat elárul a tragédiáról: egy csüggedt kor végén és egy újra reménykedő korszak végén alkotta meg. A mű ellentmondásossága, következetlensége, a pesszimista eseménysorozat és az optimista befejezés a megírás időpontjának társadalmi közérzetéből fakadt. Az az ifjú nemzedék melyhez az író is tartozott, a forradalom előtt feltétlenül hitt a liberális eszmék diadalában, a társadalmi haladásban, az osztályellentétek kiegyenlítődésében, a jobbágyhelyzet javulásában.
Személyes csalódások, egyéni csapások is érték ekkor, melyek növelték kétségbeesését. Nővérét és családját feldühödött román parasztok felkoncolták, ennek hatására kezdett kiábrándult a népből, a tömegekből. Feleségétől szerelmet, földöntúli boldogságot várt. Életének ez az eseménye jelentős szerepet kapott Éva megformálásában is.

Világszemléletét komorabbá tették a XIX.századi természettudományok új tanításai, főleg a determinizmus, melynek fő gondolata az emberi végzet elkerülhetetlensége, a társadalmi haladás nem léte. A tudomány rávezette a valóságra, romantikus eszméi összeomlottak, de ő ennek ellenére is hinni akart bennük, ugyanakkor meg is cáfolta ezeket.

A lelkében dúló vihart, ide-oda ingadozását a műben Ádám és Lucifer képviseli. Ádám idealista, Lucifer csak a valóságra támaszkodik. Az ember tragédiájában nem a történelmet, hanem a különböző eszmerendszereket akarta bemutatni.

A művet 1859-60-ig írta, majd 1962-ben jelent meg.

A tragéda alapkérdései:

Van-e értelme az emberi létnek? Mi célra vagyunk a világon? Létezik-e emberi fejlődés, emberi tökéletesedés? Érdemes- e küzdeni, harcolni egy célért?

Műfaja: 15 „felvonásos” drámai költemény. Párbeszédes formában megírt, filozófiai tartalmú verses mű.
Szerkezete
A 15 részből álló költemény első három színe(I. A mennyben; II.A Paradicsomban; III.A Paradicsomon kívül) és az utolsó szín (XV..A Paradicsomon kívül) keretbe foglalja a közbensőket, ezért keresztszíneknek nevezzük őket. Ezek külön drámai egységet alkotnak. Az Úr és Lucifer között konfliktus támad. Lucifer fellázad az Úr ellen, tagadja a megteremtett világ jogosultságát, tökéletességét, s legfőbb művében, az emberben akarja az Urat vereséggel sújtani: az embert akarja megsemmisíteni, kiiktatni a teremtésből. Az emberre bocsátott álom segítségével célját már-már eléri, de Éva anyasága meghiúsítja terveit, s Lucifer végül is elbukik.
Tartalma

I.szín: A menny

Az Úr megteremti a világot. Az Úr és Lucifer között konfliktus támad. Lucifer célja az Úr világát megdönteni. Be akarja bizonyítani, hogy nincs értelme az életnek.

II.szín: Az éden

Lucifer rábeszéli Ádámot és Évát, hogy egyenek a tiltott fák gyümölcséből. A bűn elkövetése miatt el kell hagyniuk a Paradicsomot.

III.szín: Az édenen kívül

Ádám számára elkezdődik a megismerés, meg akarja látni jövőjét. Lucifertől tudást kér, hogy a jövőbe lásson. Lucifer egy manipulált történelmet mutat be. Ádámot, Lucifer végigkíséri az emberiség múltján. Az első álomkép az ókor.

IV. szín: Egyiptom

Ádám ifjú fáraó, minden dicsőség és hatalom az övé. Mindezek ellenére mégsem boldog, hiszen ezeket nem magának köszönheti, nem megküzdött értük. Halhatatlanságát akarja megvalósítani, ennek érdekében rabszolgák milliói piramist építenek neki, így remélve a halandóság legyőzését. A dicsőséget szomjúhozza. Értelmetlennek találja, amit milliók szenvedésével érhet el, erre Éva teszi érzékenyé. Ez menti meg erkölcsileg, ez teszi képessé megérteni korábbi, önző dicsőségvágyának voltát. Megszünteti zsarnoki hatalmát, felszabadítja népét. A szín végén Ádámban megszületik a szabadság-eszme, egy szabad állam, ahol minden ember egyenlő.

V.szín: Athén

A szabadság-eszme, az egyenlőség torz megvalósulása taszítja a lelkesült Ádámot csalódásba, kiábrándultságba. A nép, az egyes ember szabad ugyan jogilag, de valójában mégsem az, hiszen ki van szolgáltatva a gyáva és jellemtelen demagógoknak. A félrevezetett nép nem bírja elviselni, ha valaki különb nála, ezért a szabadság védelmezőjét, Miltiádészt, a perzsa háborúk hősét halálra ítéli. Ádám keserűen látja be, hogy a szabadság elvesztését, a vérpadot azért kell elviselnie, mert nagy eszme lelkesítette. Ebben a színben jelenik meg először a nagy ember és a gyáva, a nyomor által szolgává süllyesztett tömeg ellentéte. Ádám csalódásból menekülve a gyönyörben, a kéjben keres feledést.

VI.szín: Róma

Éltető eszme híján a közösség széthullott, egyedekre bomlott, lezülledt. Ádám is részt vesz a vad mulatozásban, azonban nem találja benne örömét. Éva felébreszti Ádámban az elveszített Éden utáni nosztalgiát. Mindkettejük lelkében már végbement a fordulat, a meglevő világ elutasítása, mielőtt a döghalál megrendítette a többieket. Péter apostol szavaiban új eszme tűnik fel a kereszténység hitvallásaként. A szeretet és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül Ádám. Ezért kíván csatázni megint. Ádám új világot akar teremteni.

VII.szín: Konstantinápoly

Ádám győztesen érkezik meg seregei élén a korai kereszténység egyik fővárosába, Bizáncba, hogy szállást kérjen a városban. A polgárok riadtan elhúzódnak tőle, hiszen tartanak rabló ill. eretnek voltától. Ezáltal tapasztalnia kell, hogy az egyház tanításai merev és embertelen dogmákká váltak. Eltorzult, önmaga visszájára fordult a keresztény tan, a testvériség-eszme. Kiüresedtek a lovagi ideálok, Évától pedig elválasztja az apácazárda fala. A nagy és szent eszmékért vívott harcaiban Ádám másodszor szenvedett súlyos vereséget. Nem akar többé semmiért lelkesülni, kiábrándultan a tudományba, a tudós szemlélődésbe menekül, pihenni akar.

VIII.szín:Prága I.

A középkor alkonyának világában vagyunk, a bomló feudalizmus ideje. Eszménytelen, értékvesztett világ ez, akárcsak a római. Ádám lemond az aktív cselekvésről, a szemlélő szerepét veszi át. Ádám mint Kepler a zseniális tudós elveszti reményét. Ádám és Éva viszonya ebben a színben a legdrámaibb. Ebben a fásult és unott korban Ádám a bor mámora segítségével olyan jövőről álmodik, mely nem retten vissza a nagy eszközöktől.

IX.szín: Párizs

Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban, s legelső szavai az „egyenlőség, testvériség, szabadság” lesz. Ádám újra cselekvő hős lesz. Éva kettőségének hatására következetessége egyszer mégis megrendül. A forradalom menete elsodorja Dantont, Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesen ébred fel álmából. Szerkezetileg ez a szín abban különbözik a többitől, hogy álom az álomban.

X.szín: Prága II.

A jövő álmaiból visszatért Ádám ill. Kepler rajongással emlékezik vissza a forradalomra. Az újra fellelkesült Ádám hittel, bizalommal tekint a jövőbe. Kepler felvilágosítja legjobb tanítványát a középkori tudományok értéktelenségéről, szellemi önállóságra buzdítja.

XI.szín:London

Madách jelene a kapitalizmus kora. Ettől a színtől kezdve Ádám már nem aktív, középkori hős, hanem ismét szemlélődő. A jelenben Madách a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek megcsúfolását, elárulását látja csak. Éva alakja most is komplex. Ádám most is csodálja, bár rokonszenvét csak hazugsággal és hamis ékszerekkel tudja megszerezni. Ádám látja ennek a világnak elkerülhetetlen bukását, halálraítéltségét.

XII.szín:Falanszter

Ez a szín a jövőbe mutat. Ettől kezdve a determinizmus ( az ember sorsa meghatározott) és a szabad akarat problémájával foglalkozik. A tudomány célszarűsége uralkodik a falanszterben, melynek tudománya kizárólag természettudomány. Nincs egyéniség, szépség, család, szerelem, virágok. Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik meg őket. Kiürült, rideg, boldogtalan világ ez, ami mindenkinek rossz.

XIII.szín: Az űr

Ádámnak lehetősége van- szemben a végzettel- elszakadni a Földtől. Lucifer korán örül: a Föld szellemének hívásának hatására Ádám felismeri, hogy vissza kell térnie a földre. Ádám szerint az ember lényege: cél nélkül is küzdeni.

XIV.szín: Az eszkimó világ

Az Egyenlítő táján éppen csak tengődik a lét, az ember állattá silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsult: fő vonásai, a félelem és az éhség. Itt már nem születhetnek új eszmék, nem lehetséges a küzdelem. Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó szégyenletes felvonása. Lucifer egyre aktívabb, érvei meggyőzőek: az ember tehetetlen, sorsát nem irányíthatja, a természeti törvények vergődő foglya. Véget ér az álom.

XV.szín:Az édenen kívül

Lucifer megpróbálja elbizonytalanítani Ádámot, aki a szabad akarat létét akarja bizonyítani. Ádám bízhat a szabad akaratban, de az egész emberi nemnek nincs szabad akarata. Ádám öngyilkos akar lenni: ő az első ember a világon, ezért halálával megakadályozhatja a jövőt. Ádámot Éva anyasága szólítja vissza az életbe: áldozata hiábavaló lenne, halálával sem tudná megsemmisíteni az életet. Belátja, vállalnia kell az élete, az élet számára erkölcsi parancs. Elszakad Lucifertől, az Úr kegyeibe fogadja.

A szüntelen Újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek ez a bukásokkal szembenéző, kudarcokból fölemelkedő hősiessége nemcsak Madách korában volt mozgató erejű, hanem minden kor számára érvényes tanulság. Ádám, Lucifer és az Úr az emberi történelem céljaként a küzdést jelölik meg, ahol nincs értelme az eszméknek.

„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”