SEMPRUN: A nagy utazás (1963) Húszéves vagyok, még megengedhetem magamnak a fényűzést, hogy kiválasszam az életemből azt, amit vállalok, s azt, amit elhajítok. Húszéves vagyok, rengeteg mindent kitörölhetek az életemből. Tizenöt év múlva, amikor megírom ennek az utazásnak a történetét,...

OTTLIK GÉZA: Iskola a határon (1959) Az ő nyomán ,tudjuk’, hogy az utcán járva-kelve még mindig a boldogság finom, titkos kis láza bujtogat, hogy száz meg száz lehetőség közt szabadon választhatunk; talán a szabadság sem helyénvaló kifejezés itt, mert többről van szó: kötetlenségről,...

GOLDING: A legyek ura (1954) Ahogy a realisztikus eszközökkel megformált szigettörténetet olvassuk, melyben minden a helyén van a szó robinsoni értelmében is – a szemüveggel való tűzgyújtástól a hajítógép megszerkesztéséig -, egyre erősebben érezzük, hogy az eseménysornak...

BECKETT: Godot-ra várva (1953) Nem állok semelyik oldalon. A gondolatok formái érdekelnek. Van egy csodálatos mondat Ágostonnál: ,Ne essetek kétségbe nagyon, az egyik lator üdvözült; ne örvendezzetek nagyon: a másik lator elkárhozott.’ Csodálatos a formája ennek a mondatnak. Olyan...

CAMUS: A pestis (1947) [+]az embereknek, akik [+] húszévesek voltak, amikor a hitleri uralom berendezkedett+ ma egy atomháború által fenyegetett világban kell fölnevelniük gyermekeiket. [+] Azt gondolom, senki sem várhatja el tőlük, hogy optimisták legyenek+ Biztosan minden generáció azt...

NÉMETH LÁSZLÓ: ISZONY (1942-1947) Minden műfaj tud valamit, amit a többi nem: létét épp ez igazolja. A regény emberi lelkeket tud teremteni. [+] hosszadalmasságának épp az a nagy eredménye, hogy a lélek minden redőjét ki tudja bontani. Amit lélektani regénynek szokás nevezni –...

BULGAKOV: Mester és Margarita (1928-1940) Bulgakov látomása szerint a modern Krisztusok a művészek. A művészet az igazság felmutatásának legtökéletesebb módja, ezért lesz a Mester történészből művésszé, amikor rekonstruálni akarja a krisztusi igazságot. A művész új evangélista...

BRECHT: Kurázsi mama és gyermekei (1938-1939) Miért realista mű a kurázsi? a nép számára szembeállítja a realista álláspontot az ideológiákkal: a háborúk katasztrófát jelentenek a nép számára, semmi egyebet, se magaslatokat, se üzletet, nem foglal el morális álláspontot, vagyis...

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Édes Anna (1926) Tragikus az ember, úgy látja Kosztolányi, de aki tudja ezt, s akiben ezért él szenvedő és véges életidejű, tragikusságra ítélt társai iránt a részvét, szeretet és szolidaritás, az segíthet e véges létezésen belül kibontakoztatni önmagából...

FRANZ KAFKA: A per (1914-1924; 1925) Franz Kafka fájdalmas, döbbenetes világa, ez a misztikus belemagyarázásokat is eltűrő, jelképes világ az emberi lét, a történelem, a társadalom érthetetlenségéről, sőt értelmetlenségéről, lidércnyomásos céltalanságáról vall. (SZABÓ EDE,...

MÓRICZ ZSIGMOND: Úri muri (1927) Pedig az Úri murit nem a dzsentri eltemetésének” a szándékával írta. Arra akart figyelmeztetni, hogy a magyarság legmagasabb társadalmi rétege” elpusztul, ha nem talál vissza a céltudatos építő munkához. Szakhmáry Zoltánban hőst akart...

MÓRICZ ZSIGMOND: Légy jó mindhalálig (1920) Nyilas Misi, a debreceni nagy kollégium kis diákja merő tisztaság, becsület és tehetség. A mélységből jön, érzékeny lélekkel, a szülői ház emlékével. Azt hiszi, a felnőttek jók és tiszták. Ez a nagy tévedése, mert hazugok és rosszak;...

THOMAS MANN: Tonio Kröger (1903) Tonio Kröger talán az egyetlen, aki mind a két zsákutcát elkerüli s valamiféle megoldást talál. Éppen bevallott vonzódása a szőkékhez és kékszeműekhez”, azaz a mindennapok életéhez, menti meg a magábazárkózástól, a széthullástól. Róluk...

GORKIJ: Éjjeli menedékhely (1902) Úgy gondolom, hogy a hétköznapit” alapozásnak kell tekinteni, amire majd felkerül a kép. És részben anyagnak is, amellyel az író teljesen szabadon bánik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hétköznapi egyre cseppfolyósabb, s hogy a 19. század hétköznapja...