Thomas Mann: Mario és a varázsló
- Az olasz ifjú köszönti a varázslót, amit az sértésnek vesz, megsuhintja felé lovagló ostorát, a fiú nyelvet ölt a publikumra.
- Számtani mutatványok: számokat írt fel a táblára, s letakarta egy papírlappal, s a közönségből akart kihívni két embert (elsőre két írni nem tudót), végül egy fiatalember állt ki szülőfaluja mellett è hascsikarás. Kiment egy fiú, vállalva az írnok szerepét, s a közönség által diktált számokat felírta a táblára, majd C. összeadatta vele. A papiros alatt ugyanez a szám állt.
- Kártyatrükkök: 2 pakli kártya, C. kihúzott az egyikből 3-at, s a néző a másikból ugyanazt a hármat. Egy büszke olasz saját akaratából akart választani, ám a kihúzott lapok újra megegyeztek.
- Tárgyakat adott körbe a teremben, háttal ült a színpadon a publikumnak, s megkérte őket, rejtsék el azokat. Egy angol nő cipőjéből húzta elő az ékköves tűt, majd átadta Angiolieri asszonynak, majd elmondja, hogy a nő Eleonora Duse művésznő társalkodója volt.
- Szünet. A gyermekek már aludtak, a Mann család mégis maradt.
- C. megmerevített egy fiút, két szék támlájára fektette, és ráült a deszkamerev testre.
- Egy idősebb, szalmaszéken alvó nővel elhitette, hogy úton van Indiába, a nő pedig mesélte kalandjait.
- Egy daliás katona többet nem tudta felemelni karját, miután C. kijelentette, hogy karja lebénult.
- Angiolieri asszonyt férje keresztnevén – Sofronia - szólította. A nőt teljesen hatalmába kerítette C., bárhová követte volna, férje tehetetlen volt.
- Az imént megmerevített férfi most steppelni kezdett a színpadon, majd két másik is csatlakozott hozzá, s hiába tiltakozott a római úr, ő is táncolni kezdett. Egy német nő tarantellát kezdett járni.
- Éjfél után járunk. Mindenki „mámoros”. C. felhívja Mariót a színpadra. Mario nem lelkesedett a felkérésért, de felment. C. faggatta bánatáról, múltjáról, s végül egy bekiabálás útján megtudta, hogy Mario szerelme Silvestra. è Csúfos csók è Cipolla halála
Még senki nem mondott róla véleményt.